Örökre bezárt ma a budapesti Olimpia étterem, a séf-tulajdonos Ádám Csabát elkísértem az "utolsó útjára", hogy méltó emléket állítsunk nekik.

Akit csak a videó érdekel: a poszt legalján találja!

Az Olimpia sokkal több volt, mint egy kisétterem a Keleti Pu. közelében, egy intézmény volt. A maga különleges táblás rendszerével, ami a francia kisvendéglők által ihletődött, a kiváló alapanyagaival, a naponta változó kínálatával, a felhasznált technológiák és termékek sokszínűségével, a bátor kreativitással, és - nem utolsó sorban - elérhető áraival, aminek a segítségével igazi "kapudrogként" működött, hiszen itt akár egészen fiatalok, vagy kevésbé tehetősek is sikeresen "megfertőződhettek" a fine dininggal. Egy igazi intézmény volt, amit még Takács Lajos indított el ezen az úton (hú, az a kacsamájas-törökmogyorós-füstölt halas előétele például!) 2008-ban, majd hosszú évek után, 2013-ban átadta a stafétabotot Ádám Csabának. Aki idővel maga mellé vette Mogyorósi Donátot is, de mostanra elfogyott az erő, bezárnak. Végleg. De mik voltak a legszebb és legnehezebb pillanatok, és miért zárnak be, na meg ehetjük-e még majd valahol az ételeit? Erről szól a lenti videóinterjúm, amit az utolsó napon készítettem Ádám Csabával.

De előbb egy kis múltidézés, teljesen szubjektív szemszögből: Takács Lajos ételeit még a Gold bisztróban szerettem meg, csak akkor még nem tudtam, hogy mitől is olyan jó egy külvárosi, nagyon frucsa helyen, egy konditerem-squashpálya kisétterme, de annyira telitalálat volt, hogy hetente többször is ebédeltünk ott barátokkal. Akkoriban még kevesebb szó esett séfekről is, inkább az étterem volt előtérben, de nyilván nem futhatott be óriási karriert egy gym étterme, na meg Takács kreativitáshoz jobban passzolt egy szerzői, komolyabb étterem, így indult az Olimpia. Fantasztikus kínálattal, oda is rendszeresen jártam, így eléggé sokkolt a hír, hogy Lajos eligazol (egy időre a LaciPecsenyébe, a LaciKonyha testvéréttermébe tette át a székhelyét, de az a csillag már kevésbé ragyogott szépen sajnos). Ádám Csaba vette az Olimpia vezetését, és hamar kiderült, hogy nincs itt semmi baj, méltó folytatója a megkezdett útnak. Érdekes, már-már gasztrotörténeti pillanatkép a 2014-es legjobb budapesti ebédeket felsoroló listám, amiben együtt tudott szerepelni Takács Lajos, Mogyorósi Gábor és Ádám Csaba is, persze más-más színekben, de nem sok étterem van már életben az akkori legjobbak közül, aki mégis, az is alaposan megváltozott koncepcióval és minőséggel... :( 

Íme pár kép az akkori ebédekből, simán enném ma is a legtöbbet, hiába telt el időközben több, mint 7 év... [És most látom, hogy annak a posztnak 124 ezer olvasója volt. Itt lenne az ideje egy friss listának.]

Magával az Olimpiával foglalkoztam még sokat a radiocafén régen, meg egyéb sajtótermékekben, itt a blogon 2014. nyarán volt az első rendes tudósításom róla, akkor már Ádám Csabával, ezt a posztot is majdnem 20 ezer ember olvasta, jól tették. Aztán írtam róla még párszor, például egy borvacsorájukról, vagy egy vendégszereplésükről, na meg jártam rendszeresen, de persze nem annyiszor, ahányszor szerettem volna. És elvittem magammal Andy Haylert (a foodie, aki minden 3 Michelin-csillagosban evett), ő így értékelte a tapasztalatokat.

Ez már a közelmúltból pár pillanatkép:

Na és akkor következzen a jelen! THNN, azaz Túl Hosszú, Ne Nézd meg!

Köszönjük, Ádám Csaba, és reméljük, látunk és eszünk még!