Több, mint 80 éves dicsőséges működése után októberben bezár minden halpiacok halpiaca, a tokiói cukidzsi, és átköltözik új helyére, ahol persze már semmi sem lesz olyan, mint régen. 
Alapvetően persze az új helyszín sokkal jobb lesz: modern, higiénikus, profi, a 21. századi követelményekre előkészítve, és persze úgy kitalálva, hogy a látogatók ne zavarják az ott folyó munkát. Csak éppen ez sajnos azt is jelenti, hogy elvész a régi bája a tokiói Cukiduzsi (angolos átírással Tsukiji) halpiacnak, ami ugyanis éppen abban rejlett főként, hogy a hihetetlenül modern metropoliszban ez volt szinte az utolsó olyan sziget, amit még nem ért utol a modernizálás. És ennek köszönhetően a látogatók – bár egyre szigorúbban szabályozva – de mégiscsak bejuthattak a halpiac eldugott zugaiba is.
Tokió lenyűgözően modern nagyváros, még az aszfalt, színe, az autók formája is más, és persze az építészet végképp, rengeteg csillogó felhőkarcoló, neonreklámok, bárhova néz az ember, egyértelmű, hogy ez itt egészen más világ. Aztán megérkezik az egyik kötelező gasztronómiai zarándokhelyre, a legendás Cukidzsi nagybani halpiacra, és elámul, hogy megpillanthat valamit a város évtizedekkel ezelőtti világából. A csillogó-villogó Ginza üzleti negyedből akár sétálva is el lehet érni a halpiacot, de a közvetlen közelében levő Shiodome büszke felhőkarcolói is elég impozánsak, a Hamarikiju (Hamarikyu) kertre néző épületekben főleg elegáns hotelek találhatók, leglalábbis a legfelsőbb szinteken, itt van például a Conrad hotel hatalmas úszómedencéje is, a 29. emeleten…
Ebben a környezetben helyezkedik el tehát a 80 éves nagybani halpiac, ahol persze annak idején igyekeztek nagyon modern piacot alkotni, mára naponta több, mint 2000 tonna tengeri termék cserél itt gazdát, azaz elég komoly logisztikai lehetőségekre van itt szükség ahhoz, hogy zökkenőmentesen működjön. A terület egyébként eredetileg nem is szárazföld volt, hanem tengeröböl, innen ered a Cukidzsi név is, ami nagyjából azt jelenti, épített föld. A halpiac egy hatalmas tragikus földrengésnek köszönheti a létrejöttét, 1923-ban Tokió központjának nagy része, és a Nihonbasi halpiac is elpusztult. 12 évvel később, 1935-ben kezdte meg a működését a piac, azóta is rengeteg 80 éves ház található a területén, amikben a bolttulajdonosok gyakran a felső szinten laknak.
A kialakításánál egyébként európai tanulmányutakat is tettek a japánok, de a tervezett piac méretei és az óriási áruválaszték miatt végül saját dizájnt kellett kifejleszteniük, aminek a lényege a negyed körcikkelyben cirkuláris elrendezett terület lett, ami így lehetővé tette, hogy tehervonatokkal, vagy akár hajókkal is meg lehessen közelíteni a területet, a másik fontos megoldás pedig az acélszerkezet, ami miatt nagyon kevés oszlopra volt szükség.
A tokiói Cukidzsi halpiac két részt foglal magában: a külső piac gyakorlatilag egész nap nyitva tart, és fogadja a látogatókat, itt rengeteg büfé, kisétterem, és a nagyközönség kiszolgálására létrejött bolt, konyhafelszereléstől a szuvenírekig és halkereskedés található, részben szűk kis sikátorokban kalandozva lehet bejárni a területét. A jelenlegi tervek szerint ez a rész egyébként megmarad ugyanilyen, de szerintem elég hamar el fogja veszíteni a vonzerejét a halpiac nélkül, és át fog terelődni a forgalom az új helyszínre. Pedig nagyon jó kis kajahelyek vannak a belső és a külső piac területén is, kiváló ramen, egész jó sushi és tempura, na meg rengeteg különlegesség, amiknek a fő vonzerej nem is feltétlenül a csodálatos minőség, hanem az, hogy akár egy-egy falatot is meg lehet kóstolni, street foodként, ami amúgy nem jellemző Japánra.
A belső piac jeleti a “valódi” Cukidzsit, ahol egyébként nem kizárólag halakkal és tengeri élőlényekkel folyik a kereskedés, hanem van itt zöldség- és gyümölcspiac is, csak éppen a rengeteg látogató nem erre kíváncsi, hanem leginkább a halas részre, na meg azon belül is első sorban a tonhalárverésre. Amihez az évek során egyre korábban kellett érkezni, és egyre kisebb eséllyel lehetett bejutni, ugyanis akkora volt az érdeklődés, na és a látogatók annyira nem tartották tiszteletben a helyi szabályokat (helyi séf ismerősök elmesélése szerint voltak olyanok is, akik a tonhalakra ülve fotózkodtak például), hogy egyre jobban szigorítottak a szabályokon, és már csak nagyon limitált mennyiségű látogatót engedtek be, őket is kordonnal elválasztva az árveréstől. Nekem 2009-ben még viszonylag szerencsém volt, mondjuk már akkor is fél öt körül keltem, hogy bejussak, de nem volt ezzel probléma, és még az árverést is meglehetősen közelről lehetett élvezni, akkor csináltam ezt a videót is. [de azért van még lehetőség Japánban közelről nézni ilyet, lásd a poszt végét!]
Ezek még a 2009-es fotóim:
A Cukidzsi halpiacon hajnali 3 körül kezdődik az élet, ekkor érkezik az áru többsége is, a legnagyobb pörgés pedig reggel 5 és 8 között van. Délelőtt 9-10 körül a legtöbb kereskedő már zár is, vagy záráshoz készülődik, így a látogatók, akiket eleve már csak 9 után engednek be a területre, leginkább csak az utolsó fázisát kapják el az üzletelésnek, de leginkább a mosogatás, elpakolás marad nekik, ha nincs szerencséjük. Mondjuk ennek is megvan a maga hangulata, de abban kár is lenne reménykedni, hogy mondjuk a legnagyobb sushimesterekkel, például a Saito vagy a Sugita séfjeivel lehetne itt találkozni shoppingolás közben
És akkor a napi 40.000(!!!) látogatóról még nem is ejtettünk szót, állítólag ennyien kíváncsiak a piac működésére, az utolsó hetekben pedig várhatóan még sokkal nagyobb lesz a roham.
Az átköltözést egyébként eredetileg már 2016. novemberére tervezték, és – Japánban eléggé meglepő módon – ezt többször is el kellett halasztani különböző váratlan problémák miatt, így végül október elején fog megnyitni az új helyszínen az új piac, kb 2 és fél kilométerre a Cukidzsitől. Az új tokiói nagybani halpiac neve Tojoszu (Toyosu) lesz, és nyilván hiányozni fog a történelmi légkör belőle, de az biztos, hogy rengeteg turista fogja felkeresni. Viszont nagyon sok részét kizárólag külön, emelt, üveggel elválasztott folyosókról lehet majd megnézni, erőteljesen szabályozva, hiszen már eleve ez is nagyon fontos szempont volt a tervezésnél, azaz, aki csak teheti, még a következő egy hónapban próbálja meg megnézni a Cukidzsit!
Gyönyörű. bár talán kicsit hosszú, dokumentumfilmet készítettek a halpiacról, hogy méltó emléke maradjon fenn, a címe Tsukiji wonderland.
És hol lehet tonhalárverést és igazi japán halpiacot tényleg közelről megnézni még mindig? Például Oszakában, ahol nem hogy nincs szigor, de kifejezetten barátságosok is a kereskedők, volt köztük olyan, aki még kávéval is megkínált! És persze érdemes más japán nagyvárosokban is megpróbálkozni ezzel, akkora egyik se lesz, mint a tokiói, de legalább közel lehet férkőzni az akcióhoz. Korán kelni viszont mindenhol kell hozzá…
Ha már itt vagy:
még több érdekesség a japán gasztronómia világából:
- a világ második legjobb sushija
- az oszakai halpiac és tonhalárverés
- mitől olyan fantasztikus a halak íze Japánban?
- Michelin-csillagos cup noodle?!? Japánban simán!
- egy aranyat érő gomba [nem, nem a szarvasgomba!]
- a világ legfinomabb rántott húsa [természetesen Japánban]
- a tokióiak kedvenc kirándulóhelye
- a legbizarrabb éttermi élmény Tokióban: robotétterem!
- Michelin-csillagos csirkenyárs: yakitori
- ez pedig Japán, de gasztronómia nélkül!
