Japán számomra a világ legnagyszerűbb gasztroországa. A távol-keleti szigetországban három hetes tartózkodásom alatt egyszerűen soha nem sikerült közepes vagy annál gyengébb színvonalú táplálékhoz jutnom, pedig nem csak a luxuséttermekben ettem, hanem utcai standon, sötét sikátorban, éjjel-nappali üzletben előrecsomagolt kaját, és sok mást. Itt egyszerűen nem fér bele, hogy ne legyen tökéletes a termék, minden mindig friss, minden jól van elkészítve. Olyan persze volt, amikor nem ízlett valami, de ott sem technikai probléma volt a háttérben, hanem kulturális, ízlésbeli különbség.

A halak és egyéb tengeri lények legfőbb és legfrissebb forrása Tokióban van, a híres Tsukiji halpiac. A hatalmas csarnokokban egészen más világ van, mint pár méterrel arrébb, itt nyoma sincs a hatalmas felhőkarcolóknak és modern luxusnak, ami a közvetlen környéken is uralkodik. 

Sötét és hideg van, ez utóbbinak köszönhető talán, hogy gyakorlatilag sehol sincs halszag, hiába pakolják, darabolják, prezentálják az árut, nyoma sincs a kellemetlen szagoknak. Turcsa, hordószerű felépítménnyel ellátott járművek száguldoznak, gyalogos hordárok rohangálnak, hamarosan indul a tonhalárverés. Reggel 5h van.

További saját képek és videó a hajtás után. 

Egy újabb rideg csarnok. A híres tonhalaukció nem igazán hasonlít a Sotheby's árveréseire. A vizes földön hevernek a félig fagyott tonhalak, rajtuk dekódolhatatlan címkék, feliratok. Az alkuszok sem emlékeztetnek a kinti világ elegáns japánjaira, melós overáll, baseball sapka, gumicsizma és furcsa rendszám az egyenviselet.

A csarnok különböző részein időről-időre felkapaszkodik egy-egy kikiáltó és hangos kolomprázással próbálja magához csábítani a vevőket. Az árverés a legősibb és legegyszerűbb technikát igényli csak: bekiabálással, mutogatással jeleznek a vevők, akik előtte zseblámpa és vaskampó segítségével vizsgálják meg az árut. A "meglékelt" tonhalból kis húscafatoknak tépnek ki, amit gyurmázással felmelegítenek, kóstolgatnak, gyömöszölnek. 

A frissen bevásárolt tonhalakat azonnal feldolgozzák, nincs helye késedelemnek.

Egy óra múlva véget is ér az egész árverás, későn kelőkre nem várnak. Az egész piacon persze pezseg az élet tovább, hihetetlen változatosságban lehet kapni gyakorlatilag mindent, ami sós vízben megél.

Hamarosan folytatódnak a japán gasztrokalandok a Világevő blogon, csatlakozz a Facebookon, hogy ne  maradj le róluk! További japán kaladndok a testvérblogon, a granturizmó!-n.

További életképek a piacról: