A hétvégén elég szenzációs kalandban volt részem, egyszerre élveztem ki az Adria két egészen különböző oldalát: esténként a tenger gyümölcseit néhány szlovén és olasz étteremben, napközben pedig a vitorlázásét a BMW Sail Racing nevű programján, ami egy napos edzés után egy komoly vitorlásversenyen való részvételben csúcsosodott ki.

A helyszín: Európa, mert ez az egésznek a lényege, hogy nincs szétszabdalva a földrész. A szállás Portorozsban van Szlovéniában, de a verseny maga Olaszországban, Triesztben: a Trofeo Bernetti. Az igazi nagy kihívás pedig egy lenyűgöző, 100 lábas (kb 30 méter, a balcsin ennek a harmadánál, kb 37 lábnál senki se nagyobb talán) profi versenyvitorlás, az Esimit Europa 2-vel felvenni a versenyt, ahol Amerika kupát is megjárt profi versenyzők teszik a dolgukat egy technológiailag top hajón. (A hajót meg is mutatta utána a kapitányuk, tényleg hihetetlen, nem sok köze van egy balcsis vitorláshoz). 

Itt épp a (nagyon) nagy vetélytársat szemléljük a rajt előtti percekben.

Persze a jó versenyzéshez elengedhetetlenül szükséges a megfelelő felkészülés, így Robert Atkins szénhidrátoktól mentes diétájához fordultam a Kempinski Portorozs reggeli büféasztalánál:

Nem teljesen sikerült, de annyira jók voltak a különböző édes péksütemények, hogy kivételesen nem sósat reggeliztem. (Apropó, van egy kérdőívem a reggelizési szokásokról, ha kitöltöd, nyerhetsz is.)

Azért a mi hajónk se egy komolytalan darab, bár 20 lábbal rövidebb és elég jelentős vitorlafelületekkel kisebb, Idrusa a neve, és tele van jó fej olasz legénységgel, például velük:

Kicsit meg is ijedtem, hogy a sok profi között csak statisztaszerep jut majd nekünk, de szerencsére ez nem így volt, egy ekkora hajón elég sok dolgos kézre szükség van, igyekeztem a legizgalmasabb részre, az orrba, ahol elég változatos az akció.

Dolgozni is kellett:

Azért nyilván ki kell próbálni azt is, hogy milyen érzés egy ilyen hatalmas hajót kormányozni:

De az igazi érdekesség az orr, ahol komoly vitorlacserélgetés zajlik, persze mindig nagyon gyorsan kell csinálni mindent, talán a kedvenc a hatalmas spinakker boom cserélgetése volt, amihez kapcsolódva  erőteljes kötélrángatásra is szükség volt, szóval valódi, komoly kaland.

Kaptunk komoly eligazítást is:

Meg persze a verseny előtt még az útvonallal kapcsolatban is meg volt a bőséges eligazítás:

Voltak persze nyugisabb időszakok is, akkor maximum a testsúly oldalra kihelyezésére volt szükség:

Szóval egy egész komoly edzés, amíg összeszokott a csapat, és egész profin működtek a fordulók és a vitrolacserék. Aztán jöhetett a vacsora, mégiscsak gasztroblog ez első sorban.

A vacsora szlovén oldalon zajlik, a Hisa Torkla nevű étteremben, egy Korte nevű kis faluban a hegyekben, kissé távolabb a tengerparttól, nem is olyan egyszerű megtalálni. Viszont nagyon érdemes megkeresni, már az enteriőr is nagyon meggyőző, a falusi romantikát nagyon ügyesen és ízlésesen kombinálják modern dizájnnal, ha ugyanerre a teljesítményre képes a konyha is, akkor izgalmas élmény vár ránk.

És nem is okoznak csalódást, végig kiegyensúlyozott, érdekes, modern, de a hagyományokat is tiszteletben tartó és persze főleg a regionális és szezonális alapanyagokra támaszkodó (leszámítva mondjuk a tonhalat...) kiváló vacsora. Kiemelkedően finom a tonhal sashimi, de a szintén egyszerű, mégis nagyon finom többi étel is, a gazdagon szarvasgombás palacsinta, vagy a fantasztikusan omlós bárány.

Utána egy komoly alvás, aztán hajnali kelés, mert 7h-kor indulni kell Triesztbe, verseny van!

A Trofeo Bernettin több, mint 600 hajó indul, köztük - a balatoni Kék Szalaghoz hasonlóan - vannak azért amatőrebbnek tűnő versenyzők is bőven, de akadnak profik is rendesen. Elvileg már mi is azok vagyunk, de azért az Esimit feltűnése elég lenyűgöző, már színeiben is teljesen kilóg a mezőnyből, de fizikailag és alakjával végképp. Messziről is feltűnő jelenség:

Aztán elrajtol a mezőny, egész jól sikerül nekünk is a helyezkedés, nekik rosszabbul, viszont a gyengécske szélben is feltartóztathatatlanul jönnek egyre előrébb, sorra előzik a hajókat.

Előbb-utóbb minket is, így arra nem sok reményünk marad, hogy legyőzzük őket, de azért persze van még bőven ki ellen küzdeni, nem is beszélve a vitorlázás öröméről. Tesszük a dolgunkat, már egész jól értenénk az olasz vezényszavakat is, de azért mindig elmondják angolul is, és láthatóan elégedettek a fordulókkal, csak a széllel nem annyira.

Végül a hetedik helyen futunk be a célba, sajnos eléggé eltűnt a szél, így talán a futás szó túlzás is, de az eredmény így se rossz, irány a part! A sellő én vagyok:

 
A jó kis verseny után megnézzük a győztes hajót is, ha van rá érdeklődés, írok róla, de ennél is fontosabb volt nekem a vacsora, ezúttal már az olasz oldalon, Muggiában, egy kedves kisvárosban Trieszt közvetlen közelében, a Risorta nevű tengerparti étteremben.

Az indulás máris meggyőző volt: mini lazactartár bivalymozzarella-habbal üdvözletként:

Aztán a folytatásban hibátlanul sütött halak a tengerből, az előételben például balzsamos polip, hagymás-mazsolás szardínia, kardhal carpaccio, almás-tormás makréla és szent Jakab kagyló:

Utána vargányával tölött ravioli rákkal:

Ez is szenzációs, a vargánya eleve az egyik legfinomabb gomba szerintem, a házi tészta és a jus is szuper. És főételként még egy vegyes grilltál, tökéletesre sütött tengeri finomságok és zöldségek, ezzel ők is tisztában vannak, így nem is variálnak sokat, a hibátlan alapanyag és egy kis enyhe fűszerezés bőven elég a tökéletes élményhez:

Ezután kihasználom a kis szünetet és kirohanok a kis közeli fagyizóba, ami idefelé már nagyon szimpatikusnak tűnt, egyszerűen nem tudok lemondani a lehetőségről, hogy nyárias melegben lehet még októberben fagyizni egyet. Meravigliosa a neve, az eladólányt megkérdezem, hogy mit javasol, a meraviglioso nevő fagyit ajánlja, ami tényleg olyan is, mint a neve, azaz csodálatos:

És akkor jöhet az éttermi desszert is, egy kicsit módosított panna cotta:

Aztán másnap reggel még egy jó kis bevásárlás, főleg sajtokból, tésztákból, olívaolajból és hasonló finomsgokból, és irány haza.

Az egész BMW Sail Racing élmény szenzációs volt, nagyon kíváncsi vagyok a nyári programjaikra is, talán oda is sikerül eljutni egyszer. (Itt van még egy adag vitorlázós kép az eseményről.)