Persze azért nem akármelyikben, de pár napja épp néhány olyan csillagos étteremben voltam, ahol egészen más a stílus, mint, amit itthon vagy Európában megszokhattunk.

A Michelin kalauz Ázsiában előszeretettel díjaz sokkal egyszerűbb éttermeket, vagy akár büféket is csillaggal, ha Ázsiáról van szó. Hogy ez mennyiben köszönhető annak, hogy az ázsiai kultúrában már nagyon régóta szokás egyszerű stílusú vendéglátóhelyeket is nagyon magas szinten üzemeltetni, vagy épp annak, hogy a kalauz kissé öregedő, fiatalokat nem megszólító díjazottjain se árt kicsit frissíteni PR-szempontból, azt nem tudhatjuk pontosan. Minden esetre alapvetően a kalauz azt vállalja, hogy pontosan ugyanazokat az irányelveket alkalmazza a világ minden táján, azaz ugyanolyan sztenderdeknek kell megfelelnie egy francia, egy olasz, vagy épp egy japán, esetleg kínai étteremnek is, ahhoz, hogy hogy 1-2-3 csillagot kapjanak. Ami mondjuk tűnhetne viccesnek is, hiába nem a dizájn és a stílus dönt a csillagról, amikor mondjuk ránézünk a budapest Costes-re és egy Hong Kong-i csillagos belsejére: 

vagy az ételekre:

De - mint azt nyilván jól tudjuk - nem az enteriőrt, vagy a tálalási stílust díjazzák a Michelin-inspektorok...

A helyszín tehát Hong Kong, ahol a helyi legjobb foodie-k segítségével kerestem a legfinomabb falatokat, és még akkor sem riadtam vissza egy-egy helytől, ha mondjuk történetesen volt egy csillaga.

Így jutottam el a Lat Yok nevű hihetetlenül egyszerű kis helyre, ami sült húsokra specializálódott, azon belül is első sorban libára. Ezeknek a sülteknek az elkészítése a kínai konyhában igazi művészetnek számít, napokon keresztül marinálják különböző fűszerekben, és aztán lassan sütik, sütés közben is rendszeresen forgatva és kenegetve. Óriási helyi kedvencnek számít, és emiatt felfokozott az érdeklődés és a kereslet is, azaz minden hely próbálja a lehető legfinomabban készíteni. 

Ez a kis videó is ezen a környéken készült, ahol rengeteg a nagyon jó kisétterem:

 És akkor vissza a Yat Lokba, ahova szintén érdemes még vacsoraidő előtt érkezni, hogy rövidke sorbanállással megússzuk a bejutást. Igen, egy csillagos étterem, ahol sorba kell állni... Aztán már kapunk is bent helyet, persze egyáltalán nincs garancia a saját asztalra is, engem például beültettek egy 3 fős társaság mellé negyediknek. Mert itt ez a természetes, ahogy például itthon a Hai Namban is, itt is kihasználják az összes ülőhelyet, ami persz egyben nekem is jó, mert nem kell annyit várnom, viszont egy romantikus vacsorához nem feltétlenül ideális, csillag ide vagy oda.

Alapvetően elég limitált a választék ezeken a helyeken, ami előny, hiszen azzal foglalkoznak, amihez a legjobban értenek. Néhány féle hús, néhány féle része választható (vagy akár egész liba is), ezeket lehet "szárazon" kérni rizzsal vagy rizstésztával, vagy pedig tésztalevesre tálalva.

Én az utóbbit választottam, mert a szakértők szerint ez a legfinomabb:

A rendelés után pillanatok alatt fel is szolgálják, hiszen minden készen áll hozzá, és jön egyből a blokk is, rajta az összeggel. (ezt kell a végén a kijárathoz vinni a fizetéshez) 

Fantasztikus az étel, finom a forró leves és a tészta, és szaftos, ízes a hús, tökéletes a bőr is hozzá, ami ennyi idő alatt meg sem szívja magát nedvességgel. 

És nagyjából 10 perccel később már akár lehet is távozni, és kipróbálni még egy-két helyet a környéken, vagy mondjuk ráfordulni egy újabb körre:

A helyhez passzoló módon elég egyszerű az asztali etikett is, de itt nem dokumentáltam ezt külön, hanem egy másik, szintén Michelin-csillagos helyen, az igen informatív módon Kam's Roast Goose elnevezésű étteremben, ahol persze szintén sor fogadott, de itt elvileg nem lett volna kötelező rendezetten várakozni, mert adtak sorszámot.

Más kérdés, hogy egy meglehetősen szigorú néni mégis beparancsolt mindenkit a sorba (libasorba, hehe), így a sorszámnak nem sok értelme volt, viszont szerencsére a pörgés is is nagy volt, azaz egy-egy vendég kevés időt tölt el bent, és ki is paterolják azonnal, ahogy végzett.

A kínálatról itt is a legegyszerűbben a "kirakatból" lehet tájékozódni.

 Ha már roast goose, akkor persze azt is rendeltem, de azért kértem egy adag char siut is, azaz BBQ sertést, ami a Hong Kong-i sütödék másik nagy favoritja, és szintén szuper.

A liba:

közelebbről:

A char siu:

Az étteremhez nagyon közel van egy még jobb char siu lelőhely, de az sajnos épp zárva  volt (Joy Hing a neve). 

És minden együtt:

A laza atmoszférát már említettem, de azért az még így is meglepett, hogy az asztalszomszédok (itt is nyilván összeültetés van) gondolkodás nélkül köpködték szolídan az asztalra a kis csontocskákat, ezután persze én is felvettem a ritmust, ha nem is köpködve, de én is odapakoltam, mégse gyakori lehetőség ez egy csillagos étteremben. Így nézett ki távozásuk után az asztal:

közelebbről:

Igaz, csak percekig, mert azonnal letakarították, aztán már jöttek is a következő vendégek.

Azaz némi kis kultúrsokkot is kap az ember az árba foglalva, viszont az ételek is nagyon finomak. De a két hely közül egyértelműen a Yat Lok volt a jobb, azt javaslom megkóstolni. [és csinálok majd egy interaktív térképet is a Hong Kong-i kedvencekből, elég sok energiát tettem bele, hogy felkutassam a legjobb helyeket.]

Jönnek majd beszámolók a legjobb csillagos kínaikról is, köztük a 3-csillagos, makaói The Eightből. Addig is még több Ázsia itt!