Sajnos a Stand tönkreteszi kedvenc játékunkat, aminek a keretében minden márciusban izgulunk és találgatjuk (néha jól, sokszor rosszul), hogy ki kap Michelin-csillagot. 2019-ben a Stand.

Remélem mindenki számára dögunalmas lenne már részletesen leírni, hogy mi mindent ért el eddig a Szulló Szabina - Széll Tamás séfpáros, így csak címszavakban utalok rá: 2011. Michelin-csillag az Onyx számára, 2013. 10. hely a Bocuse d'Or európai döntőjén, 2016-ban pedig ugyanitt győzelem [ezután csináltam bele egy nagyinterjút is], a világdöntőn pedig 4. hely Lyonban (2017.). És idén pedig egy Bib Gourmand a Belvárosi piacon nyitott bisztrójuknak, a Stand 25-nek. Hogy tényleg csak a legfontosabbakra szorítkozzak. Hosszas tervezgetés után aztán végre visszatértek a fine dining világába, júliusban megnyitott a Stand Restarurant - a Stand 25 nagy tesója, aztán 2019. márciusában pedig csillagot kapott.

Nem is igazán érdemes ételről-ételre elemezni a menüt, egyelőre nagyjából a felét sikerült csak végigkóstolni, de már ebből - és persze a séfpáros eddigi karrierjéből - is egyértelmű, hogy a legizgalmasabb az étteremben a hihetetlen profizmus! Átgondoltság, letisztultság és profizmus jellemzi, a dizájntól az ételekig egyértelmű, hogy itt minden ki van találva, végig van gondolva, a berendezés stílusa, a szakácsok és felszolgálók egyenruhája és a tányérok is mind ugyanabba a világrendbe passzolnak bele. A hatalmas, üveglappal elválasztott, impozáns látványkonyhában óriási a fegyelem és a szervezettség, minden mozdulat megtervezve, itt nincs helye spontán döntéseknek és utolsó pillanatos változtatásoknak: minden úgy megy ki, ahogy a séfek kitalálták.

Tényleg lenyűgöző a profizmus, ami nyilván a Bocuse d'Or versenyzés eredménye is (na meg persze az ottani kiváló szereplés is a profizmus eredménye volt), szerintem semelyik másik hazai konyhán nem létezik ilyen, de még a világban sem könnyű hasonlóra akadna. [azért persze Rasmus Kofoed étterme, a koppenhágai Geranium óhatatlanul eszembe jut, de nyilván nem véletlen a párhuzam, hiszen Tamás sokat tanult tőle szerencsére.]

És az ételek (délben 3 vagy 4 fogást lehet összeállítani az étlapról, plusz az üdvözlőfalatok és a petits fours, este ugyanazokból az ételekből 4 vagy 8 fogás kérhető):
[ez gyakorlatilag egy 3 és egy 4 fogásos menü]

Már az üdvözlés is lehengerlő, egyszerre házias, de mégis kifinomult minden, ez jellemzi az összes tételt később is. És vannak azért apróbb poénok is, mint például a mini lángos...

Az előételek, paradicsom - sült paprika saláta, füstölt angolna újburgonyával és tormával, halászlé(!!) füstölt nyurgaponttyal és haltejjel, kecsege(!!) Bocuse d'Or-hangulatban uborkasalátával és kagylómártással (itt látszik az ihletadó versenyétele).

A főételeből ezúttal a nyáriasabbakra voltam kíváncsi, így a halat (marinált pisztráng grillezett zöldségekből készült levesben, nyári salátával) és zöldséget (sült zeller erdei gombákkal töltve, zeller jus-vel és almakockákkal): 

És desszertből ezúttal csak egy: őszibarack (fehér húsúból készült sorbet), akácméz, házi joghurt:

De utána sem érdemes elszaladni, mert igen komoly a petits fours is: apró finomságok, közte pár miniatürizált és újragondolt hagyományosabb tétellel, mint a Rákóczi túrós:

Az étterem Facebook-oldala és weboldala.

Ha már itt vagy:

Pont tegnap írtam arról, hogy René Redzepi milyen főételt készít zellerből a Nomában.
És előtte arról, hogy milyenek a mostani csillagosok.
Jövő héten kóstoló a világ második legjobb sajttortájából!