Brazíliában az első ember, akivel beszélgettem azonnal felhívta a figyelmemet Sao Paulo leghíresebb magyarjára, a népszerű István Wesselre!  Fotó: Címlapon, 1985. (Apámnak nem tetszett mert a cím : "A hús királyai")

 Elég sokat kell érte utazni, de nagyon megéri, mert egészen hihetetlen a hely!

A helyszín természetesen az M7-es, ahol teljesen normális jelenség az, hogy furcsa járművek autóznak a belső és a legbelső sávban. De ez még annál is furcsább volt. Tegnap fotóztam. Ilyenkor még az se megnyugtató, hogy egy amúgy nagyon jó Mazda3 Skyactive-ban ültem...

Rióból hazafelé gondoltam, megpróbálom beváltani a kis maradék pénzt, nyilván nagyon rossz árfolyamon fogják dollárra váltani, de mégis értelmesebb, mintha otthon porosodik a fiókban, aztán simán el is felejtem majd magammal vinni legközelebb, ha megyek. Nem olyan egyszerű az!

A világ talán legnagyobb hotelfoglaló weboldala lehetővé teszi azt is, hogy a desztinációkat értékeld:

Japán a kedvenc úticélom, idén végre eljutottam a legnagyobb várkastélyba is, Himedzsibe. (Himeji)

Úgy adódott, hogy alaposan megkóstolhattam a KLM World Business Class menüjét, na meg a Dreamliner vadonatúj helykínálatát is egyben. Megmutatom!

Ezernyi otthoni és szállodai ki- és bepakolás után különböző kontinenseken sikerült megtalálnom a leghasznosabb tárgyat, amit magammal vihetek egy túrára:

Nagy munkával felpakoltam az eddigi világevéseket a Google Maps-re, így most már onnan is lehet nézegetni a posztokat. A legfőbb tanulság az volt, hogy milyen borzasztó kevés gasztroélményemet sikerült végül megírnom...

A fapadosoknál mindenért külön kell fizetni, megbízhatatlanok, a legapróbb hibáidat is megtorolják, kényelmetlenek és megalázó módon viselkednek veled.