- A fehér szarvasgomba is megunható/túladagolható
- Megkóstolhatom Ferran Adrià főztjét
- 100%-osan tökéleteset (akusztikusan, vizuálisan, technikai kivitelezésben, művészi értékben) pacsizunk Botturával
- Liofolizált tengeri sünt kóstolok
- élvezni tudok egy gyárlátogatást
- görkorizó papok között vacsorázom
Mindez Torinóban, az elmúlt pár nap során, a Buonissima nevű gasztronapok keretében
A fehér szarvasgomba is megunható/túladagolható
A fehér szarvasgombának, különösen az albainak, ugye nagyon erőteljes aromája van, így tulajdonképpen semmi váratlan nem lenne abban, hogy rá lehet unni, ha nem kerülni egy vagyonba. Ezen a rendezvényen viszont az egyik fő szponzor történetesen egy szarvasgomba-kereskedő cég, így gondoskodtak róla, hogy minden étkezésen több fogásra is kerüljön az anyagból rengeteg, ami viszont - persze tökéletes first world problémaként - tényleg telítődést okozott, így utolsó nap kifejezetten ellógtam külön vacsorázni egy olyan helyre, ahol nem kényszerülök fehér szarvasgomba fogyasztására. Helyette a kedvenc piemonti tésztáimat ehetem (plin és agnolotti), na meg egy kis velőrózsát (cervello) rántva.
Megkóstolhatom Ferran Adrià főztjét
Ferran Adrià elvitathatatlanul a nyugati világ egyik legnagyobb hatású séfje, aki El Bulli nevű éttermében alapjaiban rengette meg a gasztronómia alapjait, felborított mindent, ami addig szabály volt, és olyan kreativitáscunamit hozott, hogy azóta is az ő örökségéből - persze azóta alaposan átszabva és -értelmezve - élő a hatása, tanítványai közül elég talán csak René Redzepit és Massimo Botturát említeni... Viszont az El Bulli majdnem egy évtizede végleg bezárt, és bár időnként felreppennek olyan pletykák, hogy majd egyszer valahol és valahogy talán-talán újranyit, erre egyelőre semmi reális esély. [helyettesítőnek addig is a barcelonai Disfrutar kiváló] Így nem számítottam rá, hogy séfként találkozhatok vele, sőt, meg is kóstolhatom a főztjét, nem csak a tanítványaiét.
Egy 2008-as klasszikusát készítette el, a spanyol tortilla újraértelmezését. Nem a tortillalepényét, hanem a spanyol omlettét, ami ideális esetben belül kellően folyós, kívül szilárd, főtt krumplit és karamellizált hagymát tartalmaz. És így néznek ki például Madrid legjobbjai a műfajban:
View this post on Instagram
Ezzel szemben a levegő feltalálójának, a gasztronómia megújítójának, a dekonstrukció nagymesterének a tortillája így mutat:
És hogy milyen? Természetesen nagyon finom, izgalmasak az állagok, és óriási hatást gyakorolt ez is a gasztronómia fejlődésére, de (szerencsére) már továbbléptünk ezen a stádiumon, mára ez már inkább egy gasztromúzeumba illik, ott viszont díszes vitrint érdemel!
View this post on Instagram
100%-osan tökéleteset (akusztikusan, vizuálisan, technikai kivitelezésben, művészi értékben) pacsizunk Botturával
Ezen nincs mit magyarázni: a pacsi az pacsi (vagy high five), és Massimo Bottura magasra emelt tenyerébe akkora összhanggal csaptam bele, hogy az maga is megérdemelt volna egy külön eseményt. Ezen egyébként láthatóan én lepődtem meg jobban kettőnk közül, simán lehet, hogy nála ez a szint az alap.
Spontán pacsiról lévén szó, közben nem készült sem fotó, sem videó.
View this post on Instagram
Ezek pedig Bottura - szarvasgombásított - ételei, a legendás tortellini alla panna, azaz tejszínes tortellinije,
és egy pattogatott kukoricás desszert.
Liofolizált tengeri sünt kóstolok
Ami ugye a fagyasztva szárítás, aki találkozott már mondjuk egyes müzlikben ropogós gyümölcs(darabkákkal), jó eséllyel látott már liofilizált gyümölcsöt. Viszont tengeri sünt, sőt, bivalymozzarellát még soha nem kóstoltam, előbbi kicsit sem látványos, ugyanis egy sárgás por, viszont kiváló lesz mondjuk egy rizottó vagy tésztaétel ízesítésére, ugyanis a technológia lényege, hogy koncentrálja az ízeket.
És láttam egy "liofilizátort" is, azaz azt a szobányi méretű gépet, ami ezt csinálja a beletette alapanyagokkal.
Íme:
Élvezni tudok egy gyárlátogatást
Bár egy különleges gyártósor le tud nyűgözni pár percre, de azért eléggé kerülni szoktam a gyárlátogatásokat. Ettől is tartottam, hiába volt Albában, a legjobb fehér szarvasgomba lelőhelyén. Aztán kiderült, hogy elég komoly a szervezés, egy szarvasgombavadászattal indítottunk, majd jött a gyárlátogatás, ahol viszont a fontosabb helyszíneken előre elhelyeztek egy-egy komoly séfet, akik különböző kóstolókat készítettek, persze jó alaposan meghintve friss, fehér szarvasgombával. Aztán még volt egy kis leülős rész is a főételeknek és desszerteknek, ott például Giuseppe Ianetti (a fantasztikus Kresios étterem séfje) és Anthony Genovese (a két Michelin-csillagos Il Pagliaccio séfje) készített.
Íme pár kép innen:
Szarvasgombás tészta is készül a gyárban, szerintem kiváló relaxációs videóként:
View this post on Instagram
Görkorizó papok között vacsorázom
Aki egy kicsit járatos a rendezőlegenda, Federico Fellini filmjeinek világában, természetesen hamra rájön, honnan is származnak ezek a papok. Egy egész vacsora emlékezett meg Felliniről, aki tavaly lett volna 100 éves, a helyszín is meglehetősen különleges volt ehhez, a torinói Nemzeti Mozimúzeum. A séfek listája is méltó volt hozzá: Ferran Adrià, Mauro Uliassi, Norbert Niederkofler, Ana Ros, Albert Adrià. Az esemény világa tökéletesen passzolt a mondanivalóhoz, Fellini legjobb filmjeinek emblematikus alakjai bukkantak fel, és az egyes fogások között pedig külöböző jeleneteket is előadtak. Íme egy kis ízelítő, akinek van kedve, írja meg kommentben, melyik figurákra, filmekre ismert rá!
View this post on Instagram
![Breaking! Felragyogtak a 2023-as Michelin-csillagok! [Folyamatosan frissül]](https://m.blog.hu/vi/vilagevo/image/.external/.thumbs/9e9963e5e581e0d8c6ed166e623b993b_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
