Hús vagy medence? Egy hely, ahol nem kell választani.

A fenti kérdés már a nyitókép kiválasztásánal is kínzó volt, mert ezen a helyen nem kérdés, hogy a húsok (hidegek és melegek egyaránt) és a medence (plusz az építészet) a két legimpozánsabb jelenség. Egy képen összefoglalva:

Na meg a borok. De akkor kezdjük az elején.

Van egy argentin, aki olyan magyar felvágottakat készít, hogy arra kb minden magyar hentes büszke lenne. Persze nem kizárólag magyar stílusban, de abból is akad, például csabai kolbász, vagy épp csécsi szalonna... Mellé pedig coppa, chorizo, érlelt sonka és egyebek, csupa mestermunka.

Még egy kis felvágottasdi:

És itt még messze nincs vége a sztorinak, aminek a teljes felgöngyölítéséhez minimum egy sokrészes tévésorozat kellene, benne erőteljes romantikus, családtörténeti, és persze gasztronómiai szálakkal, argentin, budapesti és kaliforniai forgatási helyszínekkel.
De ez csak egy blog, így maradok annál, hogy mi is várja azt, aki ellátogat Etyeken a Haraszthy Pincészet Matador nevű éttermébe.

Ami történetesen teljesen megújult, nem csak a nevében, hanem a küllemében is: szerintem fantasztikus lett a 21. századi csűr, és nagyon profin adaptálódik is az épp aktuális időjáráshoz, nyitható, csukható, hűthető, fűthető, na meg rengeteg természetes fényt is beenged, ha szükséges. Az új dizájnhoz maradtak a régi, meglehetősen stabil székek, komoly fatartalommal és – részben – steakhouse-hoz passzoló mintázattal.

Etyek több részéhez képest nagyon izgalmas az eredmény, miközben nem rombolja le a többi rész romantikáját sem, hiszen szinte semmi sem látszik belőle, ha az ember nem kifejezetten ide igyekszik.

A "másik" Etyek:

A bejáratnál létrejött egy izgalmas "őrtorony":

És akkor a főételek előtt egy kis felfrissülés: a medence. Ami azért elég durván hozzáad a hely értékéhez, nem csak vizuálisan. Kiválóan beválik a kötelező instaszelfik elkészítésének hátterként is, de a hangulat is meglehetősen mediterrán lesz tőle, na meg a nyári melegben elég jól is esik a felfrissülés mondjuk ebéd előtt vagy után. Vagy is-is.

És egy szintén komoly előny: a játszótér, amire a hátsó teraszról rá lehet látni, viszont az első, nagyobb részbe már nem hallatszik be a zaj, és onnan nem is látható.

Na de vissza az ételekhez. A hely alapvetően főleg steakhouse, de aki könnyebb ételekre vágyik, azokból is talál bőven, illetve van egy fine dining felé kacsingató vonal is, egy kóstolómenü, benne nemzetközi kedvencekkel, illetve azok bátor interpretációival. Így lesz például etyeki a ceviche, srirachás az arancino, vagy teljesen kifordított a Waldorf-saláta.

Aztán főételnek azért a hely specialitását kértük, egy steaket, konkrétan egy ribeye-t.

Ami elég komoly helyen készül, a már egyre gyakrabban felbukkanó Josper-kemencék nagytestvérében. De az egész látványkonyhát érdemes alaposabban is megnézni, ide készült rendelésre, elég impozáns darab.

Vissza a steakhez:

Tankönyvi:

Nagyobb társaságoknak létezik egyébként kétféle méretű vegyes grilltál is, azok is elég mutatósak. (de nem kóstoltam)

Na és a desszertek, kávé és csokoládé, illetve sajttorta:

A borválaszték pedig a tulajdonos, Carlos Coelho teljes kínálatát felöleli: Etyektől Argentinán át egészen Kaliforniáig, így vörösökből is vannak nagyon komolyak!

Vízparti étteremre egy egészen különleges megoldás Mezopotámiából.