A svájci Basel első hallásra nem hangzik úgy, mint a gourmet-k Mekkája, pedig minimum két világszínvonalú étterme is van. Tanja Grandits-nál is jártam, de majd később megírom, most elsőként a 3 Michelin-csillagos Peter Knogl következik, aki az Ikarus vendégséfje volt.

Írtam már párszor a salzburgi Ikarus-ról, érdemes megnézni az eddigieket, és fogok is még, mert kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy akár egy (egész) kényelmes, egy napos kirándulással belenézzünk a világ bármely táján aktív séf konyhájába. Ennek köszönhetem például, hogy - miután az Ikarus-ban le voltam nyűgözve a menüjétől - 'élőben', Bruges mellett is kipróbáltam a Jan Hertogot, Gert de Mangeleer éttermét, ennek a megírása is hamarosan következik.

De most Peter Knogl volt a főszereplő, aki Baselben aktív, és elkerültem volna, ha nem jár az Ikarus-ban, ugyanis azt hallottam, hogy kissé túlságosan klasszikus konyhát visz, amit nagyra becsülök, de jobban szeretem a kísérletezőbb, modernebb megoldásokat. És jó ötlet is volt, ugyanis a séf nagyon kellemes meglepetést okozott!

Az ebéd séfasztalnál mindig különleges élmény, a társaság is extra ilyenkor, de a folyamatos jelenlét a konyhában eleve hihetetlenül izgalmassá teszi, ami bőven kárpótol a hiányzó eleganciáért, sőt, így még sokkal lazább a hangulat, miközben az ételek ugyanolyan jók.

Na és akkor nézzük a menüt, persze már üdvözlő falatokon is nagy hangsúly van! A kenyér és a vajak viszont az Ikarus magas sztenderdjét tükrözik, látványnak is kiváló, de azért el is fogyott...

Ezek pedig már az előételek, erőteljes tengeri túlsúllyal, pedig abban Basel se áll sokkal jobban Budapestnél (vagy Salzburgnál). Viszont - ezek szerint - legalább kiváló alapanyagokhoz hozzájutnak.

A főétel és a lezárás, sajtok és desszertek:

Ez volt tehát Peter Knogl menüje, most már csak Bázelben elérhető, viszont természetesen az Ikarus nem áll meg!

Közben érkezett értékes kiegészítés a FB-oldalon Molnár Gábortól, aki idén Lyonban Magyarországot képviselte a Bocuse d'Oron, és korábban sztázsolt Knogl éttermében, megkérdeztem, hogy lát-e a menüsorban ismerősöket abból az időből:

"Igen feltűnik a menüben pár klasszikus étele, amiket mar annak idején is készített. Borotvakagyló, articsókaespuma. A mai napig sok tejszínt, créme double-t használ, de ennek ellenére a mártásai a jó savadagolásnak köszönhetően élénkek és frissek. A "svájci Harald Wohlfahrt". Japán sous chefjének köszönhetően a menü ázsiai befolyásokkal is bír, melyektől nem válik unalmassá, él és minden fogás rejteget valami izgalmat. ;)"

Itt van az Ikarus teljes 2016-os programja, érdemes alaposan átnézni. Nagyon erős az idei mezőny is, a februári Feröer-szigeteki versenyzőről nem tudok sokat, de ő meg pont azért lehet izgalmas, mert gondolom a többségnek nincs még meg oda a repülőjegye, így mégis bele lehet kóstolni, mit művelnek az ottani 'nordic'-ok. Dominique Crenn (San Francisco) viszont garantáltan nagy élmény lesz, arra megyek én is, Sang-Hoon Degeimbre nekem már 'megvolt' a saját éttermében, így nagyon tudom ajánlani, addigra hátha megírni is sikerül az élményt. Kiugróan izgalmasnak ígérkezik még a védnök séf, Eckart Witzigmann sztárolása nyáron, és az év vége is nagyon erős, Sergio Herman séfje, majd a szenzációs Christian Bau és végül az AOC Koppenhágából, mind-mind nagyon erős név!

A fotók ezúttal is egy Samsung NX-500-al készültek. Facebookon csatlakozás itt. Instagramon itt!