Bár a fine dining a fő szenvedélyem, azért a jó és autentikus street food is jöhet!

[update: kaptam jelzést, olyan megbízható ismerőstől, hogy rosszat evett itt. Bár nyilván az általam írtak mindig csak az akkori állapotot tükrözhetik, és nem tudok felelősséget vállalni azért, ha egy hely leromlik/feljavul, de azért általában igyekszem közzétenni, ha más hírek is vannak.]

Egy régóta Budapesten élő indiai barátom hívott fel, hogy végre van egy értelmes hely, menjek el vele ebédelni. Nyilván nem sokat kérettem magam, pedig akkor még ki se derült, hogy az ő szülőföldje épp Kerala, az az indiai tartomány, amit a legalaposabban végigkóstoltam tavasszal, szóval az ebéd elején elég sokáig csak az ottani kajákról volt szó, aztán végül megérkeztünk a 'helyszínre'. Külsőre egy egyszerű, de ízléses büféről van szó, nincs semmi sznoboskodás, rövidke étlap képekben a pulton, ami eleve külön szimpatikus. Aztán később - a tulajjal beszélgetve kiderül - hogy mi az oka a rövidségnek: ő nem hisz a moduláris megoldásokban, hanem csakis a hagyományos módszerekben. Azaz a biriyani és a többi étel is együtt készül, nem utólag teszik bele a mártásba/curry-be a húsokat, mert úgy nem megfelelő az eredmény. Maradnak az eredeti főzési metódusok, na meg a saját, házi receptek, már csak emiatt sem próbál mindent kínálni a hely, csakis Kunal kedvenceit. Gyorsan meg is kérdeztem, hogy honnan szerzi be az összetevőket, például a curry-levelet, amire én is vadásztam már korábban itthon, de mindent kintről hoz magával, részben a saját, családi farmról, így könnyű...

Kunal egyébként nagy lelkesedéssel és meggyőzően mesél az ételekről, már csak emiatt is  megérne a hely egy látogatást, a shami kebabról például kiderül, hogy a legenda(?) szerint amiatt lett ilyen omlós, hogy az uralkodó (Nawab of Lucknow) is meg tudja enni. Ő ugyanis fogatlan volt, vélhetően a túltápláltság következményeként, emiatt lóra szállni is képtelen volt, de annak nem volt szerepe a recept kialakulásában (bárányhúsból készül), csak annak, hogy fogak nélkül is könnyedén elmajszolható legyen a kebab. A kebab is bárány, és még jó pár étel, például a samosa is, ami már önmagában is ritkaság, hiszen drága alapanyagról van szó, mégis meglepően alacsonyak az árak. És bárányból van az egyik legnépszerűbb utcai kaja Mumbaiból a Keema pao (szokás pavnak is írni), ami szintén nagyon finom, és az ottani szokások szerint a 'hivatalos' fogyasztása a mellékelt kis kenyérdarabkákon történik falatonként:

A kebab egyébként hagymával, mentával, limeléve és chilivel van töltve és borzasztóan jó. A chili nyilván még egy sarkalatos kérdés, ezt azért egy kicsit visszavették, azaz európai gyomor számára is könnyen emészthetőek az ételek, viszont a receptekkel kapcsolatban semmiféle kompromisszumot nem engedélyeztek maguknak, azaz ezek az eredeti receptek, ellentétben a világon szinte mindenhol árult brit indiaival. Még a népszerű édességet, a gulab jamunt is maguk sütik, pedig azt mindenhol készen szokták megvenni. És szuper a zöldséges pao bhaji, különleges és jó poén az indiai szájfrissítőkből készített fagyi, a paan kulfi, de a legnagyobb meglepetés talán a csirkeleves volt, amit soha eszembe se jutott volna megkóstolni, aztán kiderült, hogy nagy hiba lett volna.

És a házi limonádékat majdnem elfelejtettem, pedig van abból is pár különleges fajta, például az erősen sós íző masala, illetve a pandanus virágból készülő kewra, de van rózsás is, és persze egyszerűbbek, például mangós is.

Amiket még nem kóstoltam, azt is vissza fogok menni sürgősen megnézni...

Itt látszik minden fontos infó a Taste of Indiáról.

 Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz és a hírlevelünkhöz, hogy elsőként értesülj az újdonságokról és a programokról! Instagramon pedig élő a közvetítés a gasztrokalandokról!