Néha még a blogolás is kemény fizikai munkának tűnik, olyankor visszanézem a Kochiban (Cochin), Keralában készített képeimet a helyi mosodáról és egyből megváltozik a véleményem. 

Egymás mellett sorakozó 2x2 méteres betonboxokban félmeztelen férfiak bőszen csapkodják a vizes ruhákat a kőhöz. Aztán jöhet a következő, mindez napi 14 órában, a hét minden napján. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 4:30-kor kelnek a munkások és este 7-ig dolgoznak. Az indiai háztartások 10 százalékában sincs mosógép, ez az arány vidéken még durvább, a nem városi lakosság mindössze 6 ezreléke fér hozzá, azaz ezer háztartásból 6. 

Ez egy Dhobi Ghat, azaz mosoda, ahol főleg a hotelek, éttermek, kórházak szennyesét mossák, azaz van némi kapcsolódás a gasztronómiához is. Dhobi a mosodai munkás (és kaszt) neve, általában a mosandó tételek összegyűjtését is ők végzik házról-házra járva, és hiába terjed közben a modern technológia is, annyival olcsóbban dolgoznak a kézi mosodákban, hogy továbbra is népszerű a műfaj. Az alacsony árak persze alacsony jövedelmet eredményeznek, a munkások nagyjából 4 centet kapnak egy lepedőért, kettőt egy párnahuzatért. A mosás, szárítás után pedig jön még a vasalás is, leggyakrabban borzasztóan nehéz, szenes fűtésű vasalóval. Egy mumbai-i melós beszámolója szerint ebből akár havonta 40-45 ezer forint is összejön...

Nyilván léteznek ennél sokkal nagyobb nyitott mosodák is Indiában, főleg Mumbai-ban (pl: Mahalaxmi Dhobi Ghat), de a lényeg itt is pontosan látszik: kőkemény munka minden egyes darab.

És mosolyognak az idegenre közben.

További beszámolók Keralából: lenyűgöző dzsungellombház jacuzzival, Munnar gyönyörű teaültetvényei, keralai kaják!

Disclaimer:
A képek egy Samsung NX3000-es kamerával készültek.
A beszámoló a KeralaBlogExpress jegyében készült, amit a Kerala Tourism szponzorált. A vélemény - mint mindig - a sajátom.