A perui túrám egyik legkedvesebb emléke a Limában található, akkor még alig fél éve megnyitott Nanka étteremhez kötődik. Végigettem a fantasztikus degusztációs menüt az ország két legjobb éttermében, a világ TOP50-jébe is beférő Astrid y Gastónban és a Centralban is, de ebben a (még?) kevésbé felkapott étteremben nem csak gasztronómiai szempontból volt kiemelkedő az élmény, hanem mert a tulajdonos pár, az ausztrál származású Jason Nanka és barátnője, a szintén szakács perui Lorena Valdivia lenyűgözően kedves volt. És már nem élnek.

Nagyon beigazolódott utólag, hogy érdemes volt Lima teljesen érdektelen, távoli városrészébe elzarándokolnom. A Nanka a La Molina részen van, ami távol van mindentől, amit itt izgalmas vagy látnivaló. Körül-belül 5 féle busszal, majd onnan még taxival kellett menni, egy lakóövezet, ahol főleg a gazdagabbak élnek, köztük rengeteg amerikai és más expat. De annyira jókat olvastam az étteremről, hogy semmiképp se akartam kihagyni, pedig kicsit furcsán hangzott, hogy épp egy ausztrál srác csináljon fantasztikus perui klasszikus fogásokat.

Ez itt például egy ceviche, csak ezúttal avokádó szeleteken, dinnyével, pirított hagymával (ilyen a tradícionális):

A perui konyháról egyébként egészen röviden összefoglalva azt kell tudni, hogy simán meg fogja hódítani az egész világot. (Kicsit bővebben a Bede írt róla egy kiváló cikket, azóta csak annyi változott, hogy Gastón Acuriónak már 730 ezer rajongója van.) Egyszerű, de kiváló minőségű alapanyagokból készülő változatos, izgalmas, egészséges és érthető ételek, az egyik legjobb a világon.
Épp most zajlik egyébként a legnagyobb perui gasztrofesztivál, a Mistura, arra egyszer el kell jutnom, az biztos. [De még azelőtt viszünk jövő tavasszal egy profi idegenvezető barátommal egy nagyon speciális gasztrotúrát Peruba, ha érdekel, írj emailt: vilagevoesemeny@gmail.com]

Vitello tonnato, csak épp alpakkából:

Egy szuper hangulatú, rengeteg természetes fényt kapó, nyitott konyhás éttermbe érkeztem a hosszú túra után, egyből éreztem, hogy megérte. Aztán az ebéd során ez fényesen beigazolódott, ráadásul egy idő után csatlakozott hozzám Lorena, aki részletesen elmesélte a történetüket és a koncepciót. Ausztráliában ismerkedtek meg, ugyanabban az étteremben dolgoztak, ott találták ki, hogy Limában csinálnak közös éttermet, amiben az eredeti perui klasszikusokat tiszteletben tartják, de mégis megpróbálják a lehető legfinomabban elkészíteni, így akár kis változtatásokat is végrehajtanak.

Rengeteg tervről meséltek, a helyi krumpli- és kukoricatermesztés felkarolásáról, a termelők középpontba állításáról, és még rengeteg szimpatikus projektről, amit vagy már el is indítottak, vagy már tervezgettek.

A perui konyhába nem csak az ősi perui receptek tartoznak bele, hanem - ahogy Gastón Acurio büszkén hangoztatja - az 500 éve jelen levő fúzió is, főleg a spanyol, japán, kínai konyhákkal.

Ez itt most épp Vietnam:

Egy kis szezámos focaccia olívával:

Szent Jakab kagyló karfiolpürével, céklás véres hurka morzsával:

Italokban is nagyon komoly a választék, kaptam perui sörkóstolót is, de a Pisco, a helyi törkölypálinka is izgalmas téma, arról írok majd külön még:

A desszertek se voltak gyengék:

És a legnagyobb kedvenc, az elképesztően finom arroz con pato, azaz kacsás rizs, rengeteg korianderrel és ají amarillóval, azaz sárga chiliszósszal. Ennek el is küldik majd a receptjét, közzéteszem természetesen:

A chiliszószból haza is hoztam, megérte végigcipelni még 3 héten keresztül a fél kontinensen:

Tegnap tudtam meg, miért nem válaszoltak ez emailjeimre, a látogatásom után pár héttel egy brutális autóbalesetben életüket vesztették mindketten, Jason (26 éves volt) és Lorena (25 éves volt) két további perui séf, Maria Huamani és Ivan Kisic társaságában, miközben épp egy farmerhez tartottak vidéken, alapanyagokat keresni... Egy hegyi úton az autójukba rohant egy teherautó, aminek a fékje feltehetően felmondta a szolgálatot.

De a beszámolók alapján úgy tűnik, hogy legalább amit elkezdtek, az megy tovább! Nyugodjanak békében.