Tavaly télen-tavasszal tettem egy hosszabb túrát Délkelet-Ázsiában, aminek az első állomása Hong Kong volt. A kínai konyháról nem igazán derül ki itt Európában, hogy mennyire izgalmas, színes és magas minőségű, itt viszont volt alkalmam megtanulni tisztelni. Van élet a csípős-savanyú levesen túl is, sőt ott kezdődik csak igazán.

Az ottani gasztrokalandjaim is még feldolgozásra válnak, lehet, hogy fel kellene vennem embereket, hogy írják meg helyettem, túl sok a friss élmény, de azért volt egy nagyon emlékezetes vacsorám, aminek izgalmas aktualitása is lehet. A két Michelin-csillagos Bo Innovationben ettem végig egy degusztációs menüt a séfasztalnál, folyamatosan végigélvezve így a konyhában folyó látványt, ami Alvin Leung, a demon chef irányítása alatt zajlott. Alvin közben persze folyamatosan ellenőrizte a borpárosításokat is, ritkán láttam pohár nélkül.

Ez persze nem panasz, hiszen egyrészt az én poharamba is jutott bőven, másrészt olyan szintű perfekcionizmusról, kreativitásról és szaktudásról árulkodott az egész menü, hogy tőlem akár tiszta alkoholt is vedelhetett volna, mi közöm hozzá. Gyakran aggatnak címkéket a fúzióstól a molekulárisig, de ő alapvetően nem törődik ezekkel, csak teszi a dolgát, és főzi a kínai konyha lapjait erőteljesen áthágó, de nagyon izgalmas és látványos ételeit. Az extravagáns külseje miatt (óriási tetoválás a vállán) is ismert séf leginkább a főzéshez ért, pedig teljesen váratlanul, hangmérnöki karrierjét otthagyva találta ki pár évvel korábban, hogy ő inkább éttermet csinál, és vált a démonséffé. (Előtte nem tudom, hogy démonhangmérnök volt-e...) Minden esetre nem volt egy rossz váltás, rövid időn belül két Michelin-csillagot, és további rengeteg szakmai elismerést begyűjtött, többek közt felkerül a San Pellegrino világ legjobb éttermeit gyűjtő listájára is (a 64. helyen).

Ami a dolog - engem lázba hozó - aktualitását adja az az, hogy kiderült, hogy Alvin Leung lesz a salzburgi Hangar7 éttermének, az Ikarusnak a sztárvendége szeptemberben. Ez az a hely, ahol minden hónapban más séf ételsorát főzik, persze meglehetősen gondosan kiválogatva a vendégséfeket, Eckart Witzigmann a hely védnöke. Salzburg pedig ugye szinte Magyarország földrajzilag, így gyorsan írtam az étteremnek egy emailt, hogy ugye nem gondolják, hogy Budapest kimaradhat a programból, ha már ilyen messzire kalandozik a démonséf otthonról. A démon egyébként az ő értelmezésében nem a gonoszság szimbóluma, hanem az útkeresésé, a szabályok áthágásáé. Kicsit kezdtem is lemondani a válaszról, amikor teg egy nagyon furcsa telefonszámról volt hívásom, 85-el kezdődött, hiába vettem fel, semmit se hallottam. Visszahívni se sikerült, közben viszont kikutattam, hogy az a 85 Ázsia lehet csak, és nem is 85, hanem 852, az viszont Hong Kong! Később csak összejött a telefonos kapcsolat, kiderült, hogy tetszik nekik a budapesti kirándulás ötlete, így szeptember 3-án van rá esély, hogy a démonséf, Alvin Leung Budapestre látogat, és ha már itt van, akkor remélhetőleg főzni is fog! Mondjuk ehhez még sok-sok részletet kell tisztázni, na meg egy szponzort is kellene találni, aki fizeti a költségeket (nem a vacsoráét, hanem az utazás, szállás, tiszteletdíj, stb), de optimista vagyok, össze kell jönnie és kész! Akit tehát érdekel a hagyományokkal szakító, nagyon izgalmasan kísérletező ázsiai konyha, tartsa üresen a szeptember 3-a estéjét, remélhetőleg sikerül megszervezni, hogy Alvin bemutassa a tudását a magyar közönségnek is. A dolog nyilván nem lesz olcsó, de igyekszem szponzorszerzéssel elérhetővé tenni, ha valaki abban tud segíteni, várom a megkeresést (vilagevo@gmail_pont_com)!

Ilyen az, amikor Anthony Bourdainnel találkozik: (én is ott ültem ám, ahol Bourdain! :))

Ha érdekel a mission impossible kimenetele, és egyéb gasztrokalandjaim a világban, akkor csatlakozz a Facebookon, most nagyon megéri! :)