Méltatlanul elhanyagolja a nemzetközi média a kínai konyhát, pedig  - hiába vagyok a japán konyha feltétlen rajongója - elképesztően árnyalt és kifinomult, nem is beszélve ez évezredes tradíciókról.

Ha úgy érzed, hogy kipróbálnád, most van esély, ugorj a végére!

Nem verseny persze, de rengeteg japán nemzeti étel is Kínából származik, a szigetországban szeretnek hozott anyagból dolgozni, és hiába voltak egészen ádáz háborúik egymás ellen, kulturális cserebere azért volt bőven. Nyilván kínai konyha, mint olyan nem létezik, hanem a kontinensnyi ország különböző régióinak vannak saját hagyományai, fűszerei, technológiái és alapanyagai, ezen fontos régiókból általában hetet szoktak kiemelni. A nagy különbségek ellenére is van azért értelme általános érvényű megállapításoknak is, leginkább annak, hogy Kínában is művészin szintre jutott a gasztronómia már évszázadokkal azelőtt, hogy Európában elkezdték volna komolyan venni az evést, és egy ilyen előnyt bizony az elmúlt majdnem egy évszázad során se sikerült elbukni, a tudatosságnak és kifinomultságnak ez a szintje nem sok helyen létezik a világon. Csak éppen ugye kicsit rosszabb a kommunikációja, főleg a politika miatt, pedig tényleg hihetetlenül sok felfedezni való van. És nem csak Kínában, ahol mostanában például Shanghajban fordultam meg gyakrabban, de Hangcsou is nagy kedvenc, hanem mondjuk Hong Kongban, ahol épp a legjobb kínai étteremként végzett az Asia's 50 Best Restaurants listáján, a The Chairman, amit gyakran szokás a kantoni konyha képviselőjeként leírni, de ennél bonyolultabb a helyzet, igazi hong-kongi étteremről van szó, ahol nem az Instagram bűvölésével, vagy sajtóesemények szervezésével tölti az időt, hanem főzéssel, még hozzá brutálisan jó főzéssel. Érdekes módon, szintén nem trendi megoldásként, nem is az étterem séfje áll a középpontban, hanem a tulajdonos, Danny Yip, aki azért eredetileg séf persze, ő az arca az étteremnek, és egyben a gasztronómiai vonal megalkotója.

És micsoda vonal ez! Danny az otthoni főzést igyekszik bemutatni, ami azért -  remélem anyukám ezt nem olvassa - eléggé irigylésre méltó, ha így főznek ők otthon! Brutálisan jó alapanyagok, végtelenül tudatos és igényes munkavégzés, olyan fűszerek, amik csak nevükben utalnak azokra, amiket meg éehet vásárolni egy itthon gourmet-boltban, de valójában teljesen más minőségi osztályt képviselnek. (vesd össze: piros paprika vs téglapor).

Nem félnek a belsőségektől sem, sőt, a legnagyobb ínyencségek közé tartoznak ezek, ahogy Ázsiában nagyon sokfelé, hiszen sokkal izgalmasabb állagok, ízek rejtőznek ezekben a falatokban.

Szilvaszószos sertésfarok, és egyéb ínyencségek:

És cseppet sincsenek lesajnálva a baromfik sem, hiszen ezek sem tömegtermelésből származnak, hanem gondosan kiválasztott példányok, még ennél sokkal gondosabban elkészítve. Talán egyszerűnek néznek ki az ételek esetenként, de olyan íz- és illatanyagokat tartalmaznak, amit nem igazán lehet értelmesen leírni, főleg amiatt sem, mert sokukhoz az európai gasztrokultúra szótára eleve nagyon szegényesnek bizonyul.  

Ez például egy liba, kámforban füstölt fekete lábú liba, az egyik emblematikus fogás a sok közül. Ugye ez is egy kínai jellegzetesség, hogy egészben készítenek el sok állatot, de olyan gondossággal, hogy tényleg minden egyes porcikája tökéletes lesz. Ez az igazi tisztelet az alapanyag iránt!

Aki megijed egy állat fejétől, jobban jár, ha nem tér be ide, mert például ez a hatalmas sügérfej, fermentált chilivel készítve, a tavalyi évem egyik kiemelkedő csúcspontja volt, a kollagénes részek szaftossága, az elegáns csípés, egyszerűen tökéletes.

Egzotikusabb összetevőkben sincs persze hiány, mint például ezek a különleges tarisznyarákok, az egyik párolva, mellég pedig olyan tészta került, ami mögött elbújhatnak a legnagyobb olasz pastificiók is, pedig elég nagy rajongója vagyok annak a műfajnak is, de ez egyszerűen maga a tökély.

És a másik, chilivel, de nem akármilyen chilivel, itt sem az erő, hanem a rétegzettség, az aromák dominálnak.

Szakértők olvasgathatják az étlapot is!

Az étteremnek még weboldala is van, csak sajnos foglalni lehetetlen, így felesleges is lenne megadnom, arról nem is beszélve, hogy a tökéletes élményhez minimum 4, de inkább 6-8 főre van szükség, hiszen a kínai étkezési kultúra alapvetően a megosztáson alapul, nem pedig a külön tálalt kis adagokon.

Ha valaki mégis szeretne egy próbát tenni, most van egy egészen különleges lehetőség, több más hong-kongi nagy kedvencemmel, ide is viszek egy világevő túrát május második felében, amire kivételesen még férőhely is akad. Akár egyedül is lehet jönni, nem kell párban, érdeklődés csakis emailben: vilagevo@gmail.com. (Még repjegyre is van izgalmasan kedvező ajánlatom.)