Rácz Jenő frissen nyitott étterme a közbeszéd tárgya, megnéztem, mit főzött ki a Shanghaiban edződött séf!
Első pro tipp: érkezz sétálva a Lánchíd, vagy az Erzsébet-híd irányából!
Második pro tipp: érkezz időben, hogy körül tudj nézni a deliben is vacsora előtt, megéri!
Akár még sztárséfnek is képzelhet magad például, ha otthon elkezded a mikrozöldeket profi séfcsipesszel pakolgatni a pacalpörköltre:
Harmadik pro tipp: érkezz legalább 30 perccel az étkezés előtt, ugyanis fantasztikusan jó a bartender!
Szabó Zoltán, akit öröm hallgatni, és nem utolsó sorban öröm kóstolni is, amiket készít! Igazi megszállott, fantasztikus nemzetközi tapasztalatokkal a háta mögött (például Sergio Herman neve itthon talán nem mond olyan sokat, de sok-sok éven keresztül az európai fine dining szcéna egyik meghatározó alakja volt!), akire érdemes hagyatkozni, azaz véletlenül sem csak bekérni valami klasszikust, hanem hagyni, hogy ő ajánljon a szuper repertoárjából! Például egy húsos koktél. Bizony. Vagy egy olyan pina colada, amilyet még biztos soha sehol nem ittál!
Ha véletlenül mégsem lenne elég idő mindent kipróbálni, az étkezés közben vagy végén sem teljesen esélytelen még...
Ahogy a fenti pár dologból is kiderül már, persze nagyon fontos szerepet játszanak az ételek az élményben, de Rácz Jenő és csapata első sorban abban gondolkozik, hogy tudná az egész étteremlátogatást hatalmas élménnyé tenni az érkezéstől a távozásig! Igazi gasztroszínházat csinálnak, ebben pedig nem félnek felvonultatni minden bevethető nehézfegyvert a naplementétől a koktélokon és a modern művészeten keresztül a nagyon látványos és jól működő enteriőrig (Bonta Gáspár! külön kiemelném a szuper fényeket!), de idetartozik még a kedves, közvetlen hangvételű, de szakértő szervizcsapat, a megszokottnál dinamikusabb és hangosabb, mégis jó aláfestőként szolgáló zene, a folyamatos rálátás a konyhai csapat showműsorára, ami persze valójában a tálalás, na és az ételek felszolgálása, amiből Jenő természetesen szintén alaposan kiveszi a részét, és nem viselkedik úgy, mint egy híres ember a tévéből, hanem épp csak úgy, mint egy séf, és ez bizony nagyon jó! És vannak bizony polgárpukkasztó elemek is, a polgárok pedig időnként pukkadnak is.
A "nézőtér":
És akkor az ételek!
Egy kicsit aggódva érkeztem az étterembe, nem mintha nem bíztam volna Jenő képességeiben, de az előző pár napban a Dánia néhány elképesztően progresszív, világszínvonalú éttermét ettem végig, nem feltétlenül fair felkészülés egy frissen nyitott, hazai hely meglátogatására. Aztán hamar kiderült, hogy ez szerencsére egy másik műfaj, más célkitűzésekkel, amiket nagyon szerethetően képes is elérni, így nyoma sem volt semmiféle csalódásnak!
A Rumour ugyanis egy gasztroszínház, ahol a séf és csapata egyszerre dolgozik és színés, az egész élmény pedig tele van fricskákkal, gegekkel, kikacsintásokkal.
A színpad:
Az ételsor kapcsán nem szeretném lelőni a poénokat, hiszen általában egy színházlátogatás előtt sem érdemes elolvasni a színdarabot. De azért egy kis vizuális beszámolót mindenképp adok, az ételek és a hozzájuk tartozó italpárok elmagyarázását pedig rábízom inkább a "színészekre":
Ez bizony padlizsán, akárki meglássa:
Spárga:
Kacsamáj:
Sonkakrokett Han Solo Jenő tenyeréből:
Carabinero:
Karalábé:
Shisosorbet:
Karfiol:
Galamb:
Bazsalikom:
Cseresznye és mandula:
Petits fours:
Közérthető és könnyen befogadható is tud lenni a fine dining, nem kötelező elrugaszkodni túlságosan modern irányba, itt nem kell aggódni, hogy túl sok savas, fermentált íz fordul elő, vagy esetleg rá se lehet jönni, hogy mi van a tányéron! (Ja, amiatt épp kell aggódni, de az része a játéknak!) Azaz egy játékos, nagyon finom, és nagyon profin lebonyolított gasztroszínházat sikerült összehoznia a Rumournak, ahol feszengés nélkül lehet élvezni a showt, amit a csapat kínál. Igazi éttermi színház, sok fricskával, semmit sem szabad szó szerint venni! Szuper a dramaturgia, jó a tartalom!
Az étterem weboldala, és Facebook-oldala.