Amikor megpillantottam az Instagramon, hogy kacsamájjal töltött, szarvasgombás, hólyagban sült szupercsirkét kínál egy fantasztikus étterem, nem volt kérdés, hogy azonnal meg kell kóstolnom. Aztán nem minden úgy sikerült, mint terveztem.

Egy pillanatig sem volt kétségem, hogy egy ilyen különlegességet, amit még éttermi körülmények között sem igazán lehet enni, ki kell próbálnom. Ez ugye tulajdonképpen egy klasszikus francia recept interpretációja, a legendás Mére Filloux volaille/poularde demi-deuil, azaz félig gyászba borított baromfijának, amit aztán egy nem kevésbé híres tanítványa, Eugénie Brazier adott tovább egy bizonyos Paul Bocuse-nek, nála kóstoltam én is az első látogatásom alkalmával. Az akkori posztban az is látszik, hogy kellene ezt szépen tálalni, na meg utána szervírozni, de hát könnyebb az ilyesmit évtizedes rutinnal... :)

 Így néz ki a (már nem) 3 Michelin-csillagos étteremben tehát.

És máshol nem is láttam hasonlót sem, illetve egy kivétellel, az olasz Lido 84-nek vagy fantasztikus étele, a hólyagban készített cacio e pepe tésztája!

View this post on Instagram

A post shared by Andras 'Vilagevo' Jokuti (@jokuti)

Na de akkor nézzük is, hogy ki és mit is kínál pontosan!

Max Stiegl korábban Michelin csillagot is birtokolt, Gut Purbach nevű étterme Purbachban (Feketeváros), Burgenlandban található (és kiváló vendégszobái is vannak!) közel a magyar határhoz, van pár nagyon jó könyve is, és elhívtuk a Gourmet Fesztiválra is 2019-ben, ahol – szokás szerint – a belsőségekkel kombinált extrém kreativitását is megvillogtatta. És nagyon izgalmas házhoszállítási/elviteles programja van Max@Home néven, egyébként pedig 2021-ben az osztrák Gault Millau az év séfjének is választotta. Szlovén származású, így előszeretettel keveri bele a konyhájába a balkán ízeit, mostanában akár street food képében is (a csevapcsicsijét is nagyon meg kellene kóstolni!), de a fő specialitása a belsőség, részben saját állattenyésztésére támaszkodva. És nem is első sorban osztrákként, hanem pannonként azonosítja magát, így például halászlét, paprikás csirkét és még sok magyar ételt is készít, gusztusos befőttesüvegekbe csomagolva kínálja, egyébként most már bécsi átvétellel is.

De ezek még nem hoztak volna lázba, még a 13-fogásos belsőségmenüje sem (pedig fantasztikus, ettem nála korábban), de a hólyagban készült tyúk kacsamájjal töltve, szervasgombával tűzdelve, kacsamájszósszal, konyakos-szarvasgombamártásban párolva, (és még hozzá egy halom köret és desszert), na az igen!

Így néz ki profi fotón:

View this post on Instagram

A post shared by Max Stiegl (@maxstiegl)

 Élőben is hasonló, csak lefotózni nehéz, de ehhez előbb még meg kellett oldanom, hogy valaki elhozza Purbachból nekem. Ez össze is jött, így nem sokkal később már át is vettem a dobozt, és elkészítettem életem első unboxing videóját is. Ami közben egy végzetes hibát is elkövettem (a kiejtési, nyelvtani és csomagolási hibák mellett):

View this post on Instagram

A post shared by Andras 'Vilagevo' Jokuti (@jokuti)

 De erre a hibára csak utólag jöttem rá, amikor már rég késő volt.

 A csomag:

És az elkészült étel: (1 óra a sütőben 100 fokon, rajta egy nedves kendővel, amit locsolgatni kellett időnként, hogy ne száradjon ki)

Hihetetlenül jó minőségű baromfi, benne lágy, krémes, ízes kacsamáj (óriási mennyiségben), hozzá még a kacsamájmártás, na meg a purbachi chardonnay, amit szintén a csomag része. De – ahogy normális fotót se sikerült – az alapanyagok közül se mindent sikerült előszedni. A fenti videón még látszik, ahogy megtalálom a kis papírzacskót, amibe bugyolálva egy jókora szarvasgomba lapul. Aztán visszadobom a göngyöleg közé, ami óriási hibának bizonyul, ugyanis soha többet nem találkoztam vele újra. Két nappal később jutott eszembe, de addigra már rég a kukában volt az összes csomagolóanyag... Pedig ugye azt kellett volna még hajszálvékonyan rárészelni, ami vizuálisan, ízben és illatban is rengeteget adott volna hozzá. 

Na majd talán legközelebb, remélem legalább egy ínyenc megtalálta és jóízűen elfogyasztotta!