Világevés egy helyben ülve, egy este alatt, karantén nélkül. Egy egészen különleges étterem.
Már csak a fentiek miatt is elfogult vagyok az Uncensored étteremmel szemben, hiszen most minden olyan hely felértékelődik, ami az utazás, világevés illúzióját kínálja, anélkül, hogy el kellene hagyni Budapestet. Másrészt pedig a séfet, Tivadar Györgyöt még a blog csecsemőkorában ismertem meg, amikor a Costes-ben sztázsoltam, nem sokkal a Michelin-csillagjának megszerzése után, azaz történelmi időkben.
A világban vannak még hasonló koncepciójú éttermek, amik gasztronómiailag is értelmezhető élményt kínálnak (azaz nem csak parasztvakítást), azokban jártam is mind. Az Uncensoredhoz legközelebb a shanghai Ultraviolet áll, bár ott sokkal inkább a realisztikus illúziókra helyezik a hangsúlyt, nem pedig a történetmesélésre és gagekre. mint itt. A műfaj csúcsra járatásával Rasmus Munk vállalkozott Koppenhágában, bele is került a szegény tulajdonosnak 150 millió euró a gigantikus étterem kialakítása.
Na de nézzük, hogy néz ki az Erzsébet körúti különleges éttere!
[igyekszem nem elszpojlerezni az élményt, hogy maradjon bőven meglepetés.]
A bejutás nem közvetlenül az utcáról történik, hanem egy rejtekajtón keresztül, séfkabátok között átbújva jutunk az ablaktalan különterembe, ahol mindössze 10 asztal kap helyet. A helyiség teljesen fekete, körben végig, 360 fokban vetítés, ami integráns része az estének, itt bevallottan nem első sorban a vacsoráról szól az élmény, hanem legalább annyira a filmekről, a narrációról. Ezek a rövidfilmek kalauzolnak végig az "utazás" során, izgalmas képi világgal színesítve az élményt. Érdemes alaposan odafigyelni az apró részletekre is, ugyanis tele van mindenféle bájos részlettel, nagyon alaposan ki vannak találva a filmecskék, igazi hangulati bevezetés az adott kultúrába, ami nem kizárólag a tradícionális sztereotípiákhoz ragaszkodik, hanem bőven és humorosan kalandozik a popkultúra és egyéb műfajok felé is. Nagyon profi és kreatív az egész, és alaposan kihasználja a teljes körpanorámában rejlő lehetőségeket is.
Csak egy poén a rengetegből: a képeslapra illő japán idillbe természetesen helyet kap egy italautomata is...
Így kap helyet a menüben egy késsel-villával fogyasztandó gulyás"leves":
A spanyol túra egyeíti a paellát, a jamon ibericót:
Oroszországból persze a cári hagyományokkal találkozunk, egy fejedelmi metrómegállóban. Osztrigatatár, kaviár, céklák és tokhalfilé.
Tonhaltataki, tempura és wasabiespuma a japán kulcsszavak:
Kínába persze a pekingi kacsa jegyében érkezünk, na meg egy tavaszi tekercs sem maradhat le a tányérról.
Omlós Omaha marhaborda és kukoricavariációk kíséretében repülünk a földöntúli amerikai gyarmatra.
A végére pedig felpezsdül a vér, foci, szamba, graffityk, vagy az ételek nyelvén: kókusz, csoki és mangó.
Marvin Gauci és Tivadar György menüje is profin kíséri az élményt: stílusában maximálisan passzol a filmekhez, ilyen szempontból is kerek az élmény: nem akar elrugaszkodni túlságosan az ismert klasszikusoktól, de közben mégis igyekszik azokat kibővítve átértelmezni és kreatívan megújítani.
Ugyanaz a játékosság jellemzi, mint az egész estét, nem fárad el, végig profi, izgalmas, multiszenzorális élmény.