Az eddigi sztázsolásom során a Costes-ben, bár még sehol sem tartok, de néhány fontos tanulságot már sikerült levonnom az éttermi munkával kapcsolatban. Rengeteg konyhában jártam már életem során, köztük 1-2-3 Michelin-csillagosak is voltak bőven, beszélgettem sokat híres és kevésbé híres séfekkel, szakácsokkal, de mégis a zsigeri megtapasztalás az, ami igazán számít.

Az első és legfontosabb tapasztalatom az, hogy minden tiszteletem a konyhai dolgozóké!

Nagyon kemény munka ez, sok stresszel jár, nagy pontosságot, tisztaságot és odafigyelést igényel. Nem tartom magam puhánynak, tegnap például sikerült a nagy melegben is -életemben először - lefutnom a félmaratont, ráadásul fájós térddel (ezt épp a konyhán szedtem össze), de az eddigi alkalmak során, amikor még csak egy-egy fél műszakot sem töltöttem a konyhában mindig rettenetesen elfáradtam, fizikailag és szellemileg egyaránt.
Persze ezzel együtt is még irigylésre méltónak tartom a helyzetüket olyan szempontból, hogy nyilván rengeteg hasonlóan kemény, vagy akár keményebb fizikai munka létezik még, de a vendéglátóiparban legalább meg van az esély arra, hogy a munkád eredménye finom és/vagy szép lesz, ellentétben a kevésbé csillogó iparágakkal...
(nyilván a "fentiek", a szerviz is kemény munkát végez, de ezt majd egy másik alkalommal fogom kideríteni, amikor oda is beállok majd dolgozni)

A torzult fej és a furcsa kéztartás a nagy melegnek köszönhető, a kép nem a Costes-ben készült...

Aztán azt is csak a maga bőrén tudja igazán átérezni az ember, hogy egy-egy fogás milyen rengeteg melóval jár. Eddig egy étteremben, ha valamilyen kis termetű madarat (galambot, fürjet) rendeltem, eszembe nem jutott volna, hogy ahhoz a pár finom falathoz mennyi küzdelem tartozik. Miután megpucoltam, feldaraboltam rengeteg fürjet a múltkor, és tapsvihar helyett azt kaptam, hogy akkor most ideje kicsontozni és a bőrdarabkákat és egyéb felesleges részeket levagdosni a combról, azóta értem, hogy a természet nem mindig adja olyan könnyen a kincseit.

Ezek a következtetések nyilván nem összemérhetők jelentőségükben a relativitás-elmélet kidolgozásával, gondolom rengeteg ember számára teljesen alap és ismert tények, de nekem most jutott el úgy igazán a tudatomig.

És hiába dolgoznak luxusétteremben, a körülményeik, például az ellátásuk egyáltalán nem luxus.

A reggeli. Nem a Tiffany's-nál. Az a műanyag doboz szolgál bögreként...

Közben még lehet nyerni a FB-oldalon belépőt a Borfesztiválra, illetve már csak 13 nap a nagy kalandomig, csatlakozz! És persze a Costes konyháján is aktívkodok még bőven, rengeteg fotó és élmény vár még feldolgozásra.