A hazai étteremkultúrának több súlyos baja is van, és ezúttal a járványra nem is gondolok, egyszerűen kevés az elérhető, érthető és otthonos kisvendéglő, ahol a tömegek megszerethetnék és megtanulhatnák az éttermezés lényegét.

Itthon valahogy mindenki azonnal az ország legjobb éttermét akarja megnyitni, szentjakab kagylóval és tengeri halakkal, na meg kaviárral a kóstoló menüben, ahelyett, hogy házias, finom, vonzó ételeket tennének az asztalra, ráadásul elérhető áron, amiket feszengés nélkül fogyaszthat a vendég. Külön előny lenne, ha ezek ráadásul kiváló alapanyagokból is készülnének, és egy értő séf keze alatt azért egy pici kis finomodáson átesnének, hogy méltók legyenek a 21. századhoz is, de mégis megőrizzék minden előnyöket a múltból. Na ezt mind tökéletesen hozza a zuglói Szaletly.

Na de valójában ne is ez legyen inkább a bevezető, hanem valami pozitív, mert arra bőven kínál lehetőséget a Szaletly. Egyrészt a vírus kapcsán szinte csak szomorú hírek jönnek a gasztronómia világából, így végképp üdítő, ha valahol új érték jön létre. Másrészt egy nagyon kedvező trend egyik éllovasa lehet talán, a gasztronómiailag is értékes, hangulatos, szerethető helyi éttermeké. Ami első sorban a helyi, ezúttal zuglói közönség számára nyitott, akik látható élvezettel jönnek is: gyalog, biciklivel, rollerrel. Azaz épp az ellenkezője ez a 3 Michelin-csillagnak, nem kell itt külön utazás, épp az a cél, hogy a lakóhelyed közelében legyen egy jó kisvendéglő, ahova be lehet ugrani ebédelni, vagy vacsorázni, és akkor se néznek rád ferde szemmel, ha mondjuk futás után esel be, vagy munkából hazafelé. 

Mindenféle flancolás nélkül lett az egykoron legendás(nak mondott) Thököly étterem teraszából igazi, élettel teli, kellemes szaletli (a délnémet/osztrák Salettl szóbal van amúgy), vagy más néven fedett lugas. Itt nem kell rettegni, hogy milyen evőeszközt hova kell tenni, vagy hogy leeszem a terítőt, ugyanis nincs. [Evőeszköz azért van.]

Majdnem a teljes étlapot sikerült végigkóstolni, de a halászlé miatt még visszatérek, az ugyanis az érsekcsanádi recept alapján készül!

Megyaszói mangalicaválogatás (!!)

Konfitált kacsamáj (!!)

Gulyásleves (!!)

Bár gyereksarok még nincs, de az ételek kompatibilisek egy kétéves ízlésével is.

Napi hal, ezúttal fogas spenótkrémmel

Cigánypecsenye (!!!)

Pörkölt hortobágyi marhanyakból (!)

Itt a cordon bleu se gordon blue: Dembrovszky farmos tarkamarha fartőjéből, friss sajttal, megyaszói sonkával (!!!)

És mögötte a házi kovászos

És a két desszert, somlói galuska

És madártej (amiben baromi jól működik a sós karamell erős sóssága, na meg a pár pötty olívaolaj)

Ha majd egyszer újra lesznek turisták, arra is kiváló, hogy itt ismerkedjenek meg pár magyar klasszikussal, de addig is tökéletes a helyi közönségnek is, ráadásul ezek a jövendőbeli turisták is szívesebben esznek majd olyan helyen, ahol a helyiekkel vegyülhetnek, nekünk is jobb poén Rómában mondjuk ott enni finomat, ahol a szomszéd asztaloknál épp Amarcord-jelenetek zajlanak. 

Az étterem weboldala és Facebook-oldala. Estére érdemes asztalt foglalni!

Kipróbáltam: DIY finomságok házhozszállítva