Több éve tervezem már, most végre sikerült eljutnom ebbe a Baja-közeli, kis csárdába, amit még táblák sem jeleznek, annyira eldugott. Ennek oka is van, azt szeretnék, ha csak olyanok találnának oda, akik tudják, hova mennek. Mi tudtuk.

Nem, nem a 'szegedi vs. bajai halászlé' örök vitatéma felélesztése a célom, mert ez engem eléggé hidegen hagy, nincsenek ugyanis szigorú preferenciáim azon túl, hogy finom legyen. Nem hiszem, hogy azon múlik egy halászlé tökéletessége (vagy éppen borzalmassága), hogy van-e hozzá gyufatészta, de azon biztos, hogy frissen készül-e, kerülnek-e bele ízfokozók, milyen alapanyagokat használnak, leginkább milyen fűszerpaprikát és halat, és megfelelő igényességgel készítik-e. Ezekben pedig mindben fantasztikusan teljesít az érsekcsanádi Rév csárda, így az egyetlen hiányérzetem az az ottani halászlével kapcsolatban, hogy nem rendeltünk elvitelre is pár adagot. (bár az ugye már nem lenne frissen készült...)

A Rév csárda megközelítése tényleg nem egyszerű: autóval is elég komoly kerülőt kell tenni, bárhonnan is jön az ember, teljesen eldugva áll a Duna-parton, ahol tényleg látszik egy rév is, de az ottlétem alatt nem tűnt úgy, mintha működne is. Ellenben a halászlé annál inkább. 

Minden egyes adag halászlét csak akkor kezdenek el készíteni, amikor a vendég megrendeli. Azaz minimum 45-50 percig eltart, viszont garantáltan tökéletesen friss és üde, hiába hangzik ez furcsán egy halászlével kapcsolatban. Tinusz Gábor, a tulajdonos nem ismer kompromisszumokat, aki csak beesik és szeretne halászlét, azt vagy eltanácsolja, vagy ajánl neki valami más ételt. Persze van egy tuti tipp is: telefonon előre meg lehet rendelni, és akkor nincs felesleges várakozás. Az is igaz, hogy a várakozás soha nem felesleges: maga a Duna-part is kellemes egy sétára, vagy üldögélésre, vagy van egy pár - természetesen főleg halas - előétel is: haltepertő (a halászléhez használt ponty farkából), házi készítésű füstölt, olajos hal és halpástétom. Hozzá pedig valódi kovásszal készült házi kenyér. És a komoly italválasztékot is meg lehet addig nézegetni.

De persze a legfőbb attrakció a halászlé, sikerült bekéredzkedni kicsit a színfalak mögé is. Nem filézve kerül bele a hal, 70-80% ponty, mert az adja az ízt, 1 cseresznyepaprika, 30 percig fő még a fűszerpaprikával, amiből persze kiváló kell, és még egy nagyon fontos trükk a rengetegből: nem alacsony, hanem épp ellenkezőleg, hatalmas tűzön zubog végig a halászlé, ennek hatására - a közhiedelemmel ellentétben - nem esik szét a hal, sőt, épp ettől marad egyben. Statisztikáim nincsenek erről, de a saját adagomnál stimmelt a dolog. És persze házi a gyufatészta is!

Egy kis összefoglaló mozgóképen:

Kóstolóba a végén még egy kis sült hal is, kukoricalisztben megforgatva. Kecsege - süllő - harcsa. És az aktuális desszert, egy csokis-epres sütemény zabalapon:

 Szóval így: 

 Nagyon ajánlom! 

Kövesd a gasztrokalandjaimat itthon és külföndön: Facebook / Instagram!