Aki valaha kóstolta már, nem hiszem, hogy ne akarta volna utána újra és újra enni, igazi addiktív édesség, személyesen voltam tanúja rengeteg ember rákattanásának. Itt a recept, egy autentikus, és egy magyarosított, amihez nem kell egzotikus gyümölcs sem, mégis szuper.
Elindult a VLOG, épp Thailföld a téma, feliratkozás itt!
A ragacsos rizsről, ami ennek az édességnek a különlegességét adja, már írtam 8 évvel ezelőtt Laosz kapcsán, ahol ez a szegények számára maga a táplálék, esetleg egy kis szósszal egészülhet ki. Thaiföldön ennél sokkal magasabb az életszínvonal, itt ritkán kap főszerepet, de azért nagyon nagy becsben tartják, az étkezések kiemelten fontos része, akár sós, akár édes környezetben kerül elő. Maga a rizs egy rövid szemű fajta, amiből hiányzik az amilóz (ami köztudottan a glükóz planáris polimere), emiatt főzéskor a szemek összetapadnak. Ezt a tulajdonságot használják ki a japánok talán leghíresebb desszertjük, a mochi készítéséhez is (itt például egy szakuramocsi látható, itt pedig egy másik ritka fajta!)
Alapvetően Thaiföld északi és északkeleti részére jellemző táplálék, de Bangkokban is előfordul rengeteg helyen, annyi az északról érkezett bevándorló.
Beszerzéshez: többféle néven is fut, sticky rice, glutinous rice, sweet rice neveken lehet megtalálni, ázsiai boltok, gourmetboltok jó eséllyel tartják. És érdemes beszerezni, mert a különleges állaga adja ennek az ételnek a legfőbb izgalmát. (Na jó, azért az íze is rabul ejt simán.)
És az ideális és autentikus változathoz ezt bizony nem főzni, hanem gőzölni kell, akkor lesz megfelelő állagú, és szép, áttetsző színű. Erre ugye sokaknak felcsillan a szemük, hogy végre használhatják azt a régóta porosodó bambuszgőzölőt, amire mindig is romantikusan gondoltak, amióta csak hazacipelték Délkelet-Ázsiából, másoknak meg az jut eszébe, hogy vajon van-e értelme csak egy étel miatt beszerezni egy ilyet. A válasz: NEM!
Akár közvetlenül a bambuszpárolóba, akár egy tüllzacskóba tesszük a rizst, garantáltan egy egész napos munka lesz egyenként kipucolni belőle a ragacsos rizsszemek maradékát. Így mutatok inkább egy sokkal jobb megoldást erre. A magyaros verzióban, a thaiberizsben pedig csak szimplán megfőzzük majd a rizst, azaz ott lemondunk majd a gőzölésről teljesen.
Mangóbeszerzéshez itt találsz kiváló tippeket.
Itt pedig a szeleteléséhez:
View this post on Instagram
A kókusztejből marad a dobozos, vagy a konzerv, persze, ha igazán lelkes vagy, akkor így kell :)
A két recept:
Ragacsos rizs mangóval
Hozzávalók:
(4 nagy adaghoz)
20 dkg ragacsos rizs
2-4 mangó
2-3 EK cukor
200 ml kókusztej
3-4 csipet só
[egészen autentikus verzióban 20 gramm sárga mungóbab, amit pirítva szórunk a tetejére]
A rizst legalább 5-6 alkalommal átmosom, hogy eltávolítsam róla a keményítőt. Utána minimum 2, de inkább 6 órát áztatom, akár egy egész éjszakán át is.
15 (maximum 20) percig gőzölöm. Lehet bambuszgőzölőben, de egyszerűbb és kevésbé munkás megoldáshoz inkább: fröccsenésgátlót, vagy textillel bélelt párolóbetétet, vagy egy szűrőt teszek a forró víz fölé, a tetejére pedig egy acél keverőedényt borítok fejjel lefelé.
Párolás közben elkészítem a kókusztej-cukor-só mixet: egy irányba folyamatosan keverve a kókusztej nagyjában (150 ml) feloldom a cukrot és a sót. Ahogy felforr, kész is van.
Egy hőálló keverőtálba teszem a még mindig forró gőzölt rizst, és pár kanalanként belekeverem a kókusztejet. A cél, hogy ragacsos maradjon a rizs, ne álljon össze egy masszává. Szép fokozatosan beleadagolom az egészet, megvárva, hogy a rizs felszívja rendesen.
Ezután megkóstolom, ha jó ett, akkor enyhén édes, kókuszízben gazdag, egészen enyhén (én azt is szeretem, ha nem csak enyhén) sós, ami csak még jobban kihozza a többi ízt, és kiválóan párosul a mangó gazdag édességével és aromájával.
Szobahőmérsékleten a legfinomabb, pár órán belül elfogyasztva, a thaiok soha nem hűtik, azután már nem olyan finom.
Erre kerül rá a mangó, lehetőleg a selymes, édes fajtából, falatnyi darabokban. [a thaiok általában a hosszú lapos mag alsó és felső felét külön felcsíkozzák másfél centinként és levágják a magról. Persze a magon megmaradó mangóhús is rákerül végül, lehetőleg a szép szeletek alá.]
Tálaláskor megszórható a száraz serpenyőben megpirított, ropogós mungóbabokkal, és meglocsoljuk a maradék enyhén sózott kókuszkrémmel (vagy külön kis kancsóban kínáljuk mellé).
Ez volt tehát az autentikus verzió, ahogy a képeken is látszik, akkor az igazi, ha nem lucskos a rizs, hanem "száraz", a kókusztejet felszívták a rizsszemek.
Ez pedig a magyarosított változat, tulajdonképpen egy kókusztejes tejberizs ragacsos rizsből, így gazdag ízű, krémes, nagyon ismerős, de mégis kissé egzotikus édesség lesz, különleges, rágósabb állaggal.
Thaiberizs
Hozzávalók:
(4 nagy adaghoz)
20 dkg ragacsos rizs
2-4 mangó, és/vagy egyéb finom, friss, krémes, aromás, akár fanyar gyömülcs (lehet őszibarack, sárgadinnye, ananász is akár, vagy szinte bármi, ami egy tejberizsre is passzolna, akár vegyesen is.)
2-3 EK cukor
400 ml kókusztej
3-4 csipet só
A fenti recepthez hasonlóan alaposan megmosott, és órákra beáztatott ragacsos rizst az ízesített kókusztejben megfőzöm, ügyelve rá, hogy ne puhuljon meg teljesen, maradjon "al dente".
Szobahőmérsékleten (vagy esetleg hidegen) tálalom a gyümölcsökkel.
Egyúttal felhívom a figyelmet az újonnan indult Világevő Vlogra, amire érdemes feliratkozni, ez itt a Thaifölddel részletesen foglalkozó rész:
