Sakura, azaz a cseresznyevirágzás hatalmas szenzáció Japánban, ilyenkor mindenki a közparkokba siet, hogy lehetőleg a fák alatt piknikezve ünnepelhessen.

Természetesen nem kell pusztán az ösztöneikre hagyatkozniuk, van állami, de több privát előrejelzés is a fák virágzásával kapcsolatban, régiókra, városokra lebontva. És van persze app is hozzá, igaz csak japánul.  És ahol megindul a virágzás, ott azonnal tömegek bukkannak fel, fotózkodnak, szelfiznek, virágokat érintenek és ujjonganak. Eleinte kicsit furcsán hangozhat, de aztán simán átragad az emberre ez a lelkesedés, és úgy keresi a virágzó fákat, mintha soha semmi más oka nem lett volna annak, hogy Japánba látogasson.

Az én trükköm is egész jól bevált: Instagramon nézegettem a sakuratokyo, tokyosakura hastgaeket, és a friss képek között el lehetett igazodni, hogy hova a legérdemesebb menni. Ez ezúttal a Shinjuku Gyoen nevű park volt, ahol persze van tértkép is a látogatók számára, amire a beengedő néni készségesen be is rajzolja kérésre, hogy hol érdemes sakurát keresni.

 De remélhetőleg holnapra már kicsit jobban virágba borul a császári palota északkeleti részén található kis csónakázó tó partvidéke is, ahol talán a legszebb képeket lehet csinálni, akár este is. 

Persze nem Japánról beszélnénk, ha nem lehetne megenni is a sakurát. Rengeteg édességnek készül ilyenkor különleges kiadása, ezek közül az egyik legfontosabb a sakura mochi, azaz a ragacsos, (édes) vörös babbal töltött rizsgombóc, és persze a tea, illetve egy fantasztikus hangulatú teázóban, a matcha után kapott főzet, ami sózott cseresznyevirág volt forró vízben. Ezeknek azért általában - ahogy az Japánban nem ritka - nem első sorban élvezeti célja van, hanem inkább szimbolikus jelentősége. És persze a tányérokra, teázókba, üzletekbe, éttermekbe is rengeteg sakuradekoráció kerül.

 Na és a másik gasztronómiai vonatkozása a dolognak a Hanami party, azaz a piknik, lehetőleg egy virágzó cseresznyefa alatt közvetlenül! Ide eléggé szabadon választott a menü, szerencsére Japánban nem probléme bevásárolni hozzá, hiszen még a legegyszerűbb kisközértek is tele vannak jó minőségű készételekkel, bento boxokkal, édességekkel, rengeteg azonnal fogyasztható étellel. Japán barátaim kicsit háziasabban oldották meg a dolgot, saját készítségű rast beeffel, süteményekkel, salátákkal, pezsgővel és egy kakukktojással, a nem házi tojásos szendviccsel. De ez olyan tojásos szendvics, amihez hasonlót se ettem még, nem véletlenül hihetetlenül népszerű is. Tokió Azabu Juban nevű városrészében árulják egy kis teázó-cukrászdában, az Amanoyában. Ahova természetesen sorba kell állni, ha az ember be akar jutni, ezt már másnap megtudtam, amikor - ahogy a japán barátok megjósolták - sürgősen be akartam szerezni az utánpótlást a felfoghatatlanul szaftos és izgalmas tojásos szendvicsből, aztán mire bejutottam, már hiába kértem a tamago sandót, a néni elővett egy borzalmas angolsággal leírt kis magyarázatot, amiből azt véltem felfogni, hogy elfogyott. Ez is japán szokás, egy adott termékből a legtöbb helyen csak egy bizonyos mennyiséget készítenek, akkor is, ha tudják biztosan, hogy nem lesz elég. [Így végül megvettem életem legdrágább piskótáját helyette, de az már egy másik sztori.]

Már most érdemes megtervezni a következő tavaszi idényt, mert ilyenkor nehezebb foglalni is mindent. Ha valaki nem akar megküzdeni a szervezési és nyelvi nehézségekkel, a Japánspecialistának van is kifejezetten sakuravadász körútja, ez mondjuk sokkal egyszerűbb, mint egyedül vadászni a virágzó fákra és parkokra, hiszen nagyon sok infó van, amit csak japánul lehet elérni.

További Japán témájú posztok a Világevőn. Itt például nagyon nézegetnék sakurát. És még nem ért véget a túra, na meg mindjárt indul a következő, Instán érdemes követni!