Nem lehetetlen a dolog. Sőt, kifejezetten lehetséges, csak éppen ismerni kell a legjobb helyeket, ahol gyakran akár egy háromfogásos kiváló ebédet is megkapsz gyakorlatilag gyorséttermi árszínvonalon.
Nem kötelező mindenkinek a Mirazurbe menni, Mentonba, vagy a XV. Lajosba, Monte Carlóban, aki a Cote d'Azure-t meglátogatja, vannak egészen kiváló helyek, ahova akár foglalás nélkül is be lehet esni még a legnagyobb nyári csúcsszezonban is, vagy elég pár nappal korábban emailben, telefonon, vagy személyesen foglalni, és akár 20 euróért is kiváló menü kapható. Mutatok pár kedvencet Nizzában, elég komoly kutatómunka eredménye.
Azért először is egy kis Mirazur, csak képekben:
Ezt pedig még a XV. Lajosról írtam régebben.
Na de akkor a lényeg, pár nizzai kedvenc, ahol fantasztikus jó dolgokat lehet enni!
La Merenda - 28 négyzeméteren!
Dominique Le Stanc volt a legendás Negresco étterem első sikeres séfje, két csillaggal hagyta ott a luxuséttermet, és csinált helyette egy fantasztikus kiséttermet, ahol aztán tényleg minden a vendég orra előtt zajlik, hiszen nem is lehetne sehogy elrejteni: az étterem alapterülete ugyanis összesen 28 négyzetméter, beleértve a nyitott konyhát és a vécét is! Az asztalok itt konkrétan összeérnek egymással!
A műfaj persze ennek köszönhetően is meglehetősen egyszerű, hagyományos, főleg provanszi fogások, amik láványban nem nyújtanak sokat, de olyan ízek vannak, hogy legszívesebben visszamennék végigenni a teljes étlapot. Akár többször is. Ebédidőben pedig kifejezetten vicces áron lehet belőlük 3 fogást választani.
Ez példuál a friss, házi tészta pistou-val, azaz a francia pesztóval:
Ratatouille-ból csak egy kis kóstolót kaptam, de az is kábé életem legjobbja volt.
És a csodálatos pacal, parmezánnal megszórva, mellé panisse (a polentára is hasonlít, de valójában a farinata helyi rokona, kívül ropogósra sütve, csicseriborsóból)
És még egy helyi kedvencem, egy kicsit furcsán hangzik elsőre, pedig rettentő finom, szaftos, és nem túl édes, de azért egyértelműen sütemény: tourte de blettes, aminek az alapja a mángold (plusz mazsola és fenyőmag)
Az asztalfoglalás elég viccesen történik: vagy a Mirazur séfje, Mauro Colagreco felhívja az itteni séfet, és foglal neked egy asztalt, mint az esetemben történt, vagy - és ez talán az egyszerűbb - be kell sétálni bármikor nyitvatartási időben és megpróbálni kérni egy asztalt azonnalra, vagy egy későbbi időpontra.
Épp érkezik a séf:
Bar des Oiseaux - extravagáns, de házias
Külsőségeiben is elég szórakoztató kisétterem, de a tartalom is nagyon stimmel, na meg az árak is!
Weboldal nincs, viszont telefonon angolul is egész gördülékenyen lehet foglalni: +33493802733
Kívülről még csak egy átlagos, óvárosi kisétterem:
Aztán bent már kapkodja a fejét az ember, hogy hova került:
Na de a lényeg - szerencsére - nem a pop art dekoráció, hanem az ételek, amik alapvetően egyszerűek, és meglehetősen hagyományosak, de azért egy kicsi kis trükközést megengednek maguknak, amitől nem sérül az élvezeti érték, sőt.
Tintahalkarikák casarecce tésztával
Egy kihagyhatatlan klasszikus: bourride, azaz fűszeres-ajolis "halpörkölt", a bouillabaisse közeli rokona. Ízes, kicsit csípős, fantasztikus, mindenféle tengeri élőlénnyel:
Ez épp aznap indult: egy szuper jó, friss, üde, brackos desszert:
Les Agitateurs - megfizethető fine dining
Weboldala is van!
Kintről is kicsit modernebb, de azért őrzi a klasszikus értékeket is, az ételekre is ez jellemző.
A fogásokat ezúttal nem ismertetem egyenként, mert szerintem amúgy is gyakran változik az étlap, meg elég bonyolultak is, de a lényeg, hogy például a 6-fogásos (plusz kiegészítő elő- és utófalatok) vacsoramenü már 44 eurótól elérhető, és végig izgalmas, kellően modern és klasszikus értékeket is hordoz egyszerre, nagyon ajánlom.
Volt itt rengeteg izgalmas dolog, straciatella, paradicsomszorbé, tintahal, parmezán-robbanás, bárány két felvonásban, korianderfagyi...
És még pár nizzai tipp:
Tenger! Pár lépés az óvárostól, rengeteg szabadstranddal.
Tarte Tropeziénne, ezúttal málnás változatban:
És még az Escoffier múzeum is kötelező!