Van egy egészen különleges város, ahol sikeresen nemet mondtak a multiknak, és a nagy közértláncok helyett inkább a helyi termelők szerveztek maguknak szupermarketet. És ráadásul milyen jót!

Utólag már egyértelmű, hogy mi a furcsa a szlovén Kobarid nevű városban: a festői környéken fekvő városban sehol sincs nyoma semelyik nemzetközi szupermarketláncnak. A helyi gazdák ugyanis szövekezetet hoztak létre, ahol a saját termékeiket árulják első sorban.

Az egész egy tejüzemmel indult, a Tolmin MGTSz (igen, ilyen is létezik még!), azaz mezőgazdasági termelő szövetkezetbe tömörülő gazdák a kiváló alpesi legelőkön legelő teheneik tejét összeadták, hogy együtt tudjanak piacra lépni. A cég semmit sem vásárol kívülről, minden tej a kb 120-130 tagtól érkezik.

Gyönyörű helyeken legeltetnek a gyakran teljesen érintetlen természetben, nem véletlen, hogy elég sok a biotermék is, csak ez nem olyan, mint sok otthoni bio, ahol a kerítés túloldalán ugyanúgy permeteznek. 

A környéket egyébként leginkább a rafting és egyéb hegyi sportok kedvelői ismerik itthonról, ebben is elég jók a lehetőségek. (Főleg Bovecből indulva.)

A gazdák cége jelenleg összesen majdnem 20 saját márkájú (Planika) terméket forgalmaz, a cégnek 52 saját alkalmazottja is van, és önálló aláírási joggal rendelkező ügyvezetője, na meg főleg célkitűzése: kiváló alapanyagaik felhasználásával nagyon jó termékek készítése.

Nem igazán vannak érdekellentétek az mgtsz-en belül, ugyanis mindenki egyetért az alapelvekben, na meg a jó hírnévnek köszöhetően magasabb felvásárlási áron adják el a gazdák a tejüket, mint amit más felvásárlók kínálnak, így a végtermékek ára is enyhén magasabb, de ez – az erős márkának köszönhetően – nem probléma a vevők számára, akik megbecsülik a prémium minőséget. (A termékeket egyébként más áruházak is árusítják a régióban, de a könyékbeli hotelek, éttermek és kisboltok is forgalmazzák.)

A helyet és a koncepciót egyébként Ana Roš, a legendás étterem, a Hiša Franko séfnője mutatta meg nekem, aki tényleg hihetetlen lelkesedéssel mutogatta végig a kínálatot, mintha valami párizsi luxusáruházban lettünk volna.

Persze nem kizárólag helyi termékek vannak, ugyanis a környéken rengeteg olyan kis, a világtól elzárt, hegyi falu van, ahonnan maximum hetente egyszer jönnek le a lakók, és ilyenkor szeretnének mindent egy helyen beszerezni.

Ebbe a 9 házból álló falucskába például egyetlen egy szerpentin vezet fel, hóesés esetén pedig vagy fentmaradnak a lakók, vagy megpróbálnak lejutni a völgybe, és ott is maradni... De olyan keskeny utakon, a szakadék mellett gyakran szalagkorlát nélkül, hogy nagyon nem bántam, hogy nem nekem kell vezetnem.

Egy helyi néni üzemeltet egy kiséttermet is amúgy.

És van egy mini sajtüzem is, hiszen a legjobb frissen felhasználni a tejet.

Így aztán itt is lehet kapni minden alapvető ipacikket, barkácsterméket, de még fehérneműt és ruhákat is a lenti szupermarketben.

Na meg tehénkolompokat különböző méretben, és más pásztorkellékeket:

És persze hétköznapibb dolgok is, de mondjuk a mezei virágokból készülő teák, vagy a mézek szenzációsak.

Külön vicces adalék, hogy ebből a boltból szedte össze Ana a leghűségesebb alkalmazottját is: 14 éve dolgozik neki Matthias, aki kasszás volt a szupermarketben, és amikor a séfnő terhesen ment bevásárolni, akkor nem engedte cipelni, hanem bezárta a kasszát, és mindent kivitt inkább ő a kocsijához. Pár hónappal később sikerült nagy nezezen rábeszélni, hogy kipróbálja magát a Hiša Frankóban, ahol azóta is dolgozik, bár 10 év esti szerviz után átkérte magát a reggeliztetésbe. (Ahol egyébként persze szintén a csodálatos kínálat nagyját a Planika tejtermékei adják. És a képen pont nem látszanak :)

És "persze" van kimérve nyerstej is: (ez nem Ana karja)

 Szerintem fantasztikus kezdeményezés! És tényleg nagyon jók a termékek, juhtúrót, vajat, sajtot, joghurtot hoztam is haza belőle, legjobb szuvenír.

Vásárolnál ilyen helyen itthon? 

Beszámolóm a világ legextrémebb étterméből. Hamarosan jön a Hisa Franko menüjéről is beszámoló. Instán pedig élőben Feröer-szigetek következik.