Oszakából származik az egyik leghíresebb japán street food, és most végre Budapesten is elérhető autentikus formájában, nem is csak egy változatban!

Igazi comfort food, nagyon kellemes ízhatás, nehezen tudom elképzelni, hogy valakinek ne tetszene egy jól elkészített okonomijaki, ami tulajdonképpen egy japán palacsinta (időnként pizzának is titulálják, de az nekem rejtély, hogy miért...). A pontos származási helye nem simert, de szinte mindenki szerit Oszaka városa, azaz a Kanszai régió, a receptje sem, hiszen épp az a lényeg, hogy szinte bármikerülhet rá tetszés szerint, persze vannak azért tipikus alapanyagok, amik ritkán hiányoznak róla/belőle: liszt, tojás, káposzta, yamgyökér, zöldhagyma, sertéshúszeletkék, zöldségek.

Ez itt egy oszakai példány, hajnali 2h-kor ettem, egy japán séf társaságában, miután végigettem a szuper menüjét, és sikeresen elhárítottam egy meglehetősen ittas helyi hölgyvendég kitartó közeledését. Megérte fennmaradni már csak emiatt is, de aztán jött még ennél is nagyobb izgalom később. (Illetve korábban, hiszen arra hajnali 4h-ig kellett várni.)

Így nézett ki az ottani verzió:

Az indulás:

Ez már a búcsú

Ami előtt azért még egy jakiszoba is lecsúszott nála...

Oszakában - az éjszakai okonomiyakizás után - jutottam be testközelbe a hajnali tonhalárverésre a halpiacon, ez volt a fent emlegetett nagy izgalom, felejthetetlen volt. (És egy csodálatos kastély a közelből: Himeji)

Na de nézzük a budapesti megoldást, elrejtve a Ráday utca furcsa turistahelyei közé, nem messze a Costes-től.

A hely máris autentikusan parányi, épp akkora, mint ami itt látszik, az ajtó mögött van egy kétfős asztal, és egy maximum 2-3 főre elég vékony kis pult.

Ekkora az asztal, rajta a teljes ételszortiment éppen fele, a modern (hirosimai, elől) és a kanszai (oszakai) okonomijaki:

Mindkettő nagyon finom, valamennyi eltérés van alapanyagokban is, de főleg a szerkeztük különbözik: a hirosimai kicsit olyan, mint egy emeletes palacsinta, legalul a tészta, rajta a legtöbb össztevő (és van benne egy adag főtt tészta és mungóbabcsíra is), a tetején pedig egy laposra sütött tojás. [a tipikus bonitopelyhet, és további feltéteket külön lehet rájuk rendelni]

Az étlapon van még egy tofus (gondolom sertéshús nélkül készül) és egy franciás-fúziós változat is, ami galette-el, azaz hajdinapalacsintával van!

Kifejezetten gyerekkompatibilis ízek:

Készülés közben, természetesen profi rostalpon, azaz teppanjakin, öröm nézni a szakértő mozdulatokat!

Kicsit beszélgettem a főnökkel, Shizuokából származik, ami egyébként Japán-szerte a legkíválóbb wasabi-termőhelyként ismert, na meg a Fudzsi közelségéről, és elég boldog volt, amikor Világetetett megdícsérte (először magyarul, aztán - kis rásegítéssel (oishi) japánul is) az ételt. 

És a kiváló végeredmény:

A hely Facebook-oldala.

Nagyon parányi a büfé, és minden egyes példány aprólékos gondossággal készül, legalább 10 percig, azaz előfordulhat, hogy nem bírják kapacitással!

Még sokkal több Japán a Világevőn.

Csütörtöktől pedig indul a Gourmet, én végig színpadon, kilencedik éve Mautner Zsófival, ott lesz gyakorlatilag minden más étel, csak épp okonomijaki nem. Vagy ki tudja?