A 'Jade Dragon' Makaó egyik legendás luxusétterme, ahol a legmagasabb szintű kínai konyhát prezentálják a vendégeknek. Évekkel ezelőtt kinéztem magamnak egy mozifilmből, most végre eljutottam, meg is mutatom!
Ez pedig a Világevő Térkép, a sok-sok gasztrokalandom eredménye, a - szerintem - legjobb gasztroajándék!
A kérdéses dokumentumfilm magyarul végül - a forgalmazó kérésére - Világevők néven került be a mozikba pár éve. Nem tökéletes film, de 2014/15-ben egészen erős hatással volt rám, megmutatta, hogy nem vagyok egyedül a fixációmmal, hogy a világ legjobb éttermeit járom. Azaz tulajdonképpen be is perelhetném őket, hiszen komoly szerepet játszottak az állapotom súlyosbodásában !(Itt meg lehet nézni a teljes mozifilmet 2 dollárért.)
Ennek az egyik jelentében Katie - a Hong Kong-i foodie, akivel azóta jó pár közös gasztroélményünk is volt, legutóbb például a kedvenc agyagedényben készült angolnás rizsét mutatta meg - a kínai luxuséttermek egyik legmagasabb színvonalat képviselő éttermében, a Jade Dragonban vacsorázik. Ez is felkerült a listámra, de aztán elég sok évet kellett várnom, amíg sikerült kipróbálnom, megérte!
Meglepő módon a Jade Dragon étterem egy bevásárlóközpontban található, ami egy kaszinóhot tartozik, Makaóban ugye szinte minden komoly étterem kaszinók presztizsprojektjeként működik. A bevásárlóközpontban nehéz elképzelni, hogy valódi, intim és luxusszínvonalú éttermet létre lehet hozni, de - hála a szerencsejátékosok nagylelkű "adományainak" - ezzel nincs probléma, nincs olyan érzése az embernek, mintha a Skála Metróban enne.
Maga a mall is elég elegáns és nagyszabású, de azon belül az étterem már kívülről is alaposan el van különítve a többi résztől, dizájnban is, térben is.
Makaónak van amúgy nagyon hangulatos és különleges óvárosi része is, elég meglepő egyszercsak portugál hangulatba keveredni itt.
Na de vissza mallba! Ez itt a Jade Dragon étterem "külső" fala:
Az egyik bejárat. Van egy másik is, ami intimebb, nem kell hozzá átmenni a bevásárló központon.
Bár a Michelin Kalauz ázsiai értékeléseit elég sok kritika éri, aki eljut a 2-3 csillagos szintig, az nem titkolja el:
És ez még mindig a bejárat, a tea fontos szerepet játszik itt.
A recepciósnak is egész hercig kis pultja van...
A beltér sem nélkülözi a luxust. (Itt látszanak az ablakon keresztül a "kinti" fa árnyékolóelemek.)
Befelé menet be lehet lesni a konyhába is.
A grillkonyhára is van belátás.
És a friss tengeri szerzemények is megcsodálhatók.
A teaállomás, aminek lesz szerepe, ugyanis teapárosítással kértem a menümet. Itt készít mindent a kedves teasommelier hölgy.
Például ilyen teából.
De a mögötte levő polcot érdemes kicsit közelebbről is megnézni.
Ez pedig már az asztalom, rajta a kötelező sárkánnyal, és az első, üdvözlő teával.
A dupla evőpálcika oka: alapvetően itt a hagyományos kínai étkezési formára terítenek, aminek része az ételek közös tálból történő megosztása. Az igazán elegáns helyeken ez nem történhet a konkrétan evésre használt pálcikával, hanem külön szedőpálca szolgál erre. Persze degusztációs menü esetén ennek nem sok jelentősége marad, kivéve, ha az ember át szeretne például kóstolni, akkor is a szedőpálcával átteszi magának, majd a saját pálcikájával eszi meg.
A helyi (=kínai) vendégek egyébként ezeken a helyeken is legtöbbször a tálakban felszolgált fogásokat preferálják a kóstolómenüvel szemben, azaz ugyanúgy mutat az asztalkép, mint mondjuk a múltkor bemutatott étteremben.
Igazából az egyes fogásokról nem is érdemes külön-külön írnom, az étkezés végén kapott, kézzel festett menün rajta van minden fontos.
Szóval ezeket ettem. Azt hiszem. Vagy ez volt a nap bölcselete?
Ha már étlap, a helyiek, ahogy említettem sokkal jobban szeretik a fix kóstolómenüknél a szabad választást és a telepakolt asztalt, érdemes belenézni, ezen a szinten (2 Michelin-csillag) hihetetlen gazdag kínálat van, ami egyébként jellemző is a kantoni konyhát kínáló csúcséttermekre. Bár árakról nem szoktam írni soha, azért elég érdekes tételek is vannak, mondjuk az abalonék között, de a legmagasabb - nem napi - árazású termék az a csúcsminőségű úszóhólyag! Azaz nem valami különleges marha-, vagy halhús, hanem egy olyan rész, ami itthon például főleg a szemétbe kerül. Persze abból különleges halé (általában tokhal) és különleges méret és minőség, de akkor is kicsit meglepő lehet a 15-18 dekás úszóhólyagért a közel félmilliós tétel (12800 Pataca). És ennél létezik még drágább, de csak napi áron, ha épp van nagyobb is belőle. [A Michelin-csillagos tajvani Ming Fu Buddhalevesében is van úszóhólyag]
Ezek után végképp öröm, hogy a kóstolómenünek is része egy tétel, ami tartalmaz úszóhólyagot, persze nem extra nagyot és nem is feltétlenül a legnemesebbet, de annak, aki nem prémium úszóhólyagok vaktesztjével töltötte az elmúlt évtizedeket, talán épp elég betekintés egyelőre.
Ebben a levesben van, kétszer főtt tengeri kagylóval és godzsibogyóval, aminek van egy kifejezetten cuki magyar neve is: ördögcérna.
És az úszóhólyag.
Ami egyébként Ásziában is gyakran, de kínai kultúrkörben végképp a tenger gyümölcsei közül az egyik legnagyobb ínyencségnek számít, ebben bizonyára hatalmas szerepe van a különleges állagának, ami ugye ruganyos is, kicsit nyúlós is, nehezen kifejezhető, és európai szemmel (nyelvvel) nem is feltétlenül magától értetődő, de Ázsiában nagyon népszerűek ezek az átmeneti állagok. A másik három nagyon extrém ínyencség egyébként az abalone nevű kagyló, a cápauszony és a tengeri uborka, úgyhogy ugorjunk is tovább arra, hiszen nyilván az is helyet kapott a menüben.
A kóstoló menü első fogása, 3 helyi ínyencség érkezik: a char siu, azaz a helyi marinált-grillezett sertés (ezúttal nyak, ami az egyik legízesebb, és kellemesen zsíros rész, és Európában szintén alulértékelt), középen a ropogós tengeri uborka rákkal töltve, és egy paradicsom avokádóolajban marinálva, szilvaborzselével. 
A sertésnyak. Char siu gyakorlatilag minden hússal foglalkozó étteremben kapható, ez a helyi girosz, és hihetetlenül finom is: ízekben gazdag, omlós, de mégis izmos állagú, szaftos...
A tengeri uborka. A biztonság kedvéért egy kis aranylapocskával dekorálva, mégse egy kifőzdében vagyunk!
Még az előételek előtt szervírozták a ház büszkeségeit, a háromféle szószt, ami végigkíséri az étkezés. A két szélső egyszerűbb, de azért nagyon kifinomult chiliszósz (csak az egyik erős igazán), a középső a nagy extra, a legendás XO-szósz, apró szárított rákokkal ízesítve. Ez egy Hong Kong-i találmány talán a Peninsula hotelből indult (ott is ettem ismét), de mára midehol kötelező. A neve az eXtra Oldból jön az elvileg egy konyak jelzője, de a receptúrának nem is része, egy nagyon gazdag, összetett ízű, enyhén csípős chiliszósz fokhagymával, hagymával egyéb fűszerekkel, és valamilyen magas minőségű, szárított tengeri finomsággal.
Aztán pedig az üdvözlőfalatok: mézes-paprikás rákgombócocska és yuzus uborkasaláta.
Az úszóhólyagos leves utáni folytatás: gőzölt fűrészes sügér könyű tojásfehérje krémen (panna cottához hasonló állaggal, szintén gőzölve készítve, nagyon hasonlít a japán csavanmusira) érlelt kínai "Hua Diao" borszósszal.
Európai aggyal ez is kicsit furcsa állag, ugyanis csak lágy, puha, krémes állagok vannak a tányéron, semmi kontraszt. Ezzel együtt is persze nagyon finom.
Sült tarisznyarák páncéljában, szarvasgombával. Látványba nem ad sokat, ízben annál inkább!
Flambírozott vagjúmarhapofa portói szósszal.
Zöldségek iberico sonkával és friss tofubőrrel.
Egy emblematikus fogás: szopós malac piláffal töltve. Szenzációs, tökéletes, végtelenül kifinomult.
A desszert: mandulatejes créme brülée madárfészekkel és mézzel.
És érkezik a petits fours is. Az ünnepre (épp ősz közepi holdfesztivál volt aznap) való tekintettel egy holdsüti (mooncake) sütőtökkel, pandanmacaron, licsiszorbé, és Hong Kong emblematikus italából, a tejes teából készült fagyi és pár egyéb apróság.
Teakíséret, amit azért lényegesen kevésbé vettek "szigorúan", mint egy borkíséretet szokás Európában: volt egy szezonális üdvözlő tea (jázminos Dragon Well) és egy osmanthus (izgalmas illatvilága miatt a parfümkészítés nagyon kedvelt alapanyaga) - rózsa.
Vacsora után visszapillantva a City of Dreams-re. Szép álmok voltak.
Ebben az utazásomon is a KLM/Air France-szal repültem, köszönöm a támogatást!
Az előző posztban egy egyszerű, mégis hihetetlenül különleges tajvani éttermet mutattam be, érdemes elolvasni, ha eddig nem tetted!
Ez pedig a Világevő Térkép, a sok-sok gasztrokalandom eredménye, a - szerintem - legjobb gasztroajándék!
