Mókus fermentálódik, vadkacsaagy nyílik, hangyák belepnek, polgár pukkad. De miről szól a Noma legújabb vad- és erdei menüje? 

Az nem kérdés, hogy a Noma soha nem riadt vissza a polgárpukkasztó megoldásoktól, egyik első fogásuk, ami világhírűvá vált, az élő dán hangyák miatt lett igazán ismert. Különböző hangyákat azóta is örömmel használnak, kihasználva a különleges, roppanós állagukat, és a hangyasavnak köszönhető savanyú ízűket, amiben egyébként – most már elég sokféle elfogyasztása után mondhatom – meglepően nagy változatosság mutatkozik. 

A mostani vad- és erdei menü október eleje felé rajtolt, az első napon vettem részt rajta, és előrukkolt még pár olyan megoldással, amin fennakadhat, aki szeret fennakadni. De tényleg öncélú polgárpukkasztásról van szó, vagy egyéb motivációk bújnak meg a háttérben.

A Noma hagyományosan hihetetlen munkát fektet a kutatásba és fejlesztésbe, annyira, hogy kifejezetten R&D (research and development) séfe és csapata is van. (erről írtam a Noma 2 nyitómenüje kapcsán) Így nem meglepő, hogy a vad- és erdei menüvel is nagy gurítással jelentkeztek, ami – legalábbis számomra – egy igazi reneszánsz lakomát idéz fel. 

Az asztalkép nem is áll olyan távol ettől a világtól, na meg a különböző tollazatok is nagyjából akkoriban kerültek az asztalra, persze nagyon hosszadalmas és gondos előkészítési munkálatok után. Az egyik fenti képen a páva például ehető, leszámítva persze a tollakat, ugyanez igaz a hattyúra is egy másik festményen, amiben szintén elkészített étel lapul. És akkor nézzük csak a Noma pár ételét:

Ez pedig a szezonális dekoráció a falon:

És íme a mókus, legalábbis annak fermentált leve, ami a rénszarvasmoszat alatt bújik meg hideg leves formájában. Mondjuk azt tényleg nem bánom, hogy nem magából egy mókusból kellett elfogyasztani...

A mostani menüben egyébként volt egy kakukkfióka, na nem szó szerint, ugyanis nehezen köthető az erdőhöz vagy épp a vadvilághoz a tokhalkaviár, igaz, a hozzá adott fácánkocsonyával és a magas zsírtartalmú tejföllel együtt annyira lenyűgöző párosítás volt, hogy efelett könnyen hajlandó vagyok elsiklani:

 A legnagyobb kedvenceim közé tartozott egyébként a rénszarvas "felvonás" jó pár, a nose-to-tail filozófia jegyében feltátalt tétele: a ropogós mohában felszolgált bríz, a nyárson sült szív, és az "agypite".

De mondjuk életem legjobb kacsamelle (tőkés réce) is a menü része, hihetetlenül gazdag íz, tökéletes állag:

Azért a hangyákat is mozgósították az erdőkből, például a desszertre is jutottak:

A menü mozgóképen:

 A menü összes tétele, ételnevekkel itt.  Ez volt a vegamenü. Holnaptól pedig olaszországi szuperfesztivál brutális nevekkel, élőben főleg Instán!