Megint levelet kaptam egy séftől, szeretem, ha segíthetek a prábeszéd kialakításában ilyen módon is, hiszen ők interjúkban nem nagyon mondhatják el szabadon a gondolataikat, mindig arra is kell gondolniuk, hogy mit szól hozzá a főnök, a tulajdonos, a potenciális vendég. Akinek ugye mindig igaza van. Vagy mégsem?

A kép illusztráció, forrás: FORTEPAN

[És engem is érnek kellemetlen meglepetések, pedig elég felkészülten szoktam nekivágni a gasztrokalandoknak.]

Még a poszt elolvasása előtt szavazz: (aztán majd utána is, lent)

Innentől övé a szó:

Vendégnek lenni

Nem is olyan régen egy este, egy újabb negatív komment után elkezdtem megfogalmazni magamban, hogy vajon mit jelent ez?
Vendégnek lenni?!
Mondd ki ezerszer, és egy pillanatra sem veszíti el a súlyát, a jelentőségét, a szépségét, és sosem válik elcsépelt frázissá, mindig gyönyörű, és jelentőségteljes marad!
Kivéve akkor, ha nem tudjuk, hogy ez mit jelent, nem tudjuk, hogy mit kell kezdenünk ezzel a fogalommal, nem tudjuk kezelni ezt, nem nőttünk fel hozzá, vagy ha túl sokat gondolunk mögé!

A vendégnek mindig igaza van

Nem tudom megszámolni, hogy hányszor, de hányszor hallottam ezt az évek során, és azt sem tudom megszámolni, hogy hányszor bizonyosodott be az, hogy ez nem igaz!

Nem is tudom, hogy pontosan hol kellene kezdenem?

Ezért kezdjük a legelején!
Ha egy vendég, olyan környezetbe kerül, amit ő valami miatt nem tud megfelelően feldolgozni, akkor az neki nem jó élmény. Ha ennek hangot ad, és kritikát fogalmaz meg, akkor bizony azt mondjuk, hogy neki van igaza, hiszen ő a vendég! Pedig hát lássuk be nem nézetünk Sátántangót a 70 éves nyugdíjas Pista bácsival aki hegesztő volt a vasúti átrakóban, mert nem neki való! Persze tudom, hogy ez erős hasonlat volt, de attól még igaz. A kopasz, nagyon izmos fiú, amikor megkapja a pástétomot, ránéz, és megkérdezi, hogy ez mégis egy vicc? Szerinted ezért fizetni fogok? Nagyon gyorsan hozzá’ még kenyeret mer baj lesz hallod!!! :)
A helyzet az, hogy a fent említett szituációban az adott emberek nincsenek jó helyen! Nem azt kapják amire számítottak, tehát nekik az adott élmény nem tud jó lenni! Viszont ettől még nincs igazuk!
A legtöbb ilyen szituáció abból fakad, hogy az adott vendég nem ismeri saját magát, rosszul méri fel, hogy hová kell vinnie a barátnőjét vacsorázni, kimozdul a saját megszokott komfortzónájából, amiből legtöbbször konfliktus keletkezik, és kevesebb esetben pedig fejlődés.
Mondhatnánk azt, hogy a kevesebbért megéri elviselni a többet, és alapvetően ez így is lenne, de a különböző közösségi médiák előretörésével, ez egy kicsit megváltozott, és teljesen más megvilágításba került!

Kritika

A nyílt kritika, ami építő jellegű, felkészültséget és tudást sugároz, az jó! Mert irányt mutat, mert rávilágít esetleges hibákra, amiket ki lehet javítani, vagyis segíti a fejlődést, még akkor is, ha negatív felhangot üt meg! A kritikát szeretjük, a kritikust féljük (ha megérdemli) ! :)
Az étteremajánló-oldalak, amik arra hivatottak, hogy a vendégek élményeit gyűjtsék, vagy a közösségi médiák különböző felületei, és az ezeken elejtett negatív, fitymáló, sokszor alpári módon történő kommentelgetés az nem kritika!
Ezek a hozzászólások sokszor azért születnek meg, mert a vendégek nem azt kapják, amire számítanak a pénzükért, sérül az élmény amit ők az adott helytől várnak, és mint említettem ez sokszor azért történik meg, mert nem jó helyen vannak!
A legnagyobb hiba az így kialakult helyzetben, hogy még többször annak a lehetőségét is elveszik tőlünk, hogy a saját kereteinken belül kijavítsuk azt ami elromlott!
Minden profi étterem, kivétel nélkül a vendégei kedvében szeretne járni, ha jó helyen vannak, ha nem! De ha a vendég egyszerűen nem jelzi, hogy ő ezt vagy azt nehezményezi, akkor azt, ami elromlott, nem tudjuk kijavítani. Viszont az élmény, a rossz, kijavítatlan élmény a vendéggel marad, sokszor napokig, és úgy gondolja, hogy most aztán elégtételt vesz azon az éttermen, és jól megmondja a magáét, mert hát mégiscsak ő a vendég és hát neki van igaza, és ezt akkor jól le is írja!
Kitér mindenre!
A felszolgáló nevetséges cipőjére, a vasalatlan ingre, a kicsi adagokra, arra, hogy azt mondták neki, hogy nincs laktóz- és gluténmentes desszert, csak a gyümölcs, és hogy furán nézett rá a pincér amikor ő megmondta, hogy csak akkor eszi meg a pörköltet tarhonyával, ha az paleó, arra hogy ő megmondta, hogy ismeri a séfet, és a felszolgáló azt válaszolta, hogy ő is ismeri, és arra is, hogy amikor ő megmondta, hogy hidegen habosított mandula tejjel akarja inni a lattéját, a felszolgáló azt mondta, hogy sajnos nem tudják megoldani! És, hogy ez volt élete legrosszabb vacsoraélménye és hogy senki ne menjen még a közelébe se ennek a fertőnek!

Azt nem írja le, hogy a felszolgáló 10-szer kérdezte meg:
- hogy minden rendben van-e?
- hogy hozhat-e még valamit
- hogy látja, hogy nem fogyott el az étel, esetleg hozhat-e egy másik fogást?
- hogy úgy látja, hogy valamit ünnepelnek, esetleg meghívhatjuk e önöket egy pohár proseccóra?
- és, hogy sajnálja, hogy nem tudják megoldani a lattét mandulatejből, mert elfogyott a mandulatej!

A vendég élménye abszolút sérült. Több tekintetben.
Abszolút rossz helyen volt, tehát sem magát, sem pedig az adott éttermet nem mérte fel kellően.
És természetesen ezekben a szituációkban is nagyon sok múlik azon amit úgy hívunk, hogy kommunikáció.
A legtöbbször a vendégek nem mernek szólni, és ez borzasztó.
Nem szólnak, mert félnek a következményektől. Félnek attól, hogy valami ha szólnak történni fog, hogy mi azt nem tudják megfogalmazni, csak félnek tőle.
Pedig egyetlen dolog történhet ha szólnak, esélyt adnak arra, hogy a vacsora végén boldogan, egy pozitív élménnyel gazdagabban menjenek haza!

Vendégnek lenni
Az egyik legjobb dolog a világon! A maga szintjén mindenki számára elérhető luxus. Hiszen most engem szolgálnak ki, ami lássuk be, jelenlegi hétköznapjainkban fantasztikus élmény.
Ezt az élményt, mindenkinek át kell élnie, mindenkinek meg kell élnie, és mindenkinek abszolút helyén kell kezelnie.

Ahhoz, hogy a megfelelő élményben részesüljünk, nem kell sok dolog:
- Tudnom kell, hogy ki vagyok és mire van szükségem!
- Ennek megfelelően kell kiválasztanom az éttermet ahová megyek
- Az egész vacsora alatt, nyíltan őszintén, emberhez méltón kell kommunikálnom az engem kiszolgáló személyzettel

Ha nem akkor baj van!
Vendégnek lenni
Mondd ki ezerszer!
Ugye milyen szép?

Ui:
A kritika írását hagyjuk meg azoknak, aki elég felkészültek ahhoz, hogy kritikát fogalmazzanak meg, és ha ismered a séfet, akkor hívd fel te táti, vagy írj rá, ne üzengessél!

És a poszt elolvasása után hogy gondolod?

További séfvélemények a Világevőn.