A tokiói Mibu a célpont.
Rengeteg melóval sikerült ugyanis szereznem egy (klub)tagot, aki nem csak, hogy szóba állt velem, de még arra is hajlandónak mutatkozott, hogy elvigyen magával a januárban. Ha az időpont, olyan napra esik, amikor én is itt vagyok Tokióban. Mert ugye időpontot módosítgatni nem lehet, meg nem is kérhetnék ekkora szívességet. Még ez is összejött, január 16-ra van időpontja. És hajlandó magával vinni! Ha van még hely. És ha teljesül még egy "aprócska" feltétel, amit az étterem szabott.
Ma megérkezett A LEVÉL! A Mibu feltételül szabta, hogy a számukra a világon leghitelesebb embertől szerezzek személyes ajánlást, amiben ő kitér arra is, hogy mennyire elmélyült vagyok a japán gasztronómiában és kultúrában, különben hiába vinne magával az étterem (klub)tagja, nem ehetek ott. Ezt a szigorítást találták ki ugyanis a "nyugatiak" ellen, akik - szerintük felháborító módon - enni akartak csak ebben az étteremben, ha nagy ritkán sikerült bejutniuk valakivel. Márpedig ez a hely nem egy sima étterem, hangzott a magyarázat, valami olyasmi a különbség, mint egy szimpla teaivás és a japán teaceremónia között.
Arról nem adtak infót, hogy ezt milyen formában fogadják el, az egyetlen, amit megpróbálhattam a földrajzi és nyelvi korlátok miatt, az, hogy minden követ megmozgatva, ettől a személytől kértem egy írásbeli ajánlást és annak bescannelését. Az utolsó pillanatban meg is érkezett!
Remélem ez így megfelel nekik... És akkor kiderül, hogy indokolt-e a nagy felhajtás.
(Ahogy időközben Jirónál már kiderítettem, hogy mi a helyzet, azt is megírom hamarosan.)
(Ahogy időközben Jirónál már kiderítettem, hogy mi a helyzet, azt is megírom hamarosan.)
Még komoly dolgok következnek a tokiói túrámon, érdemes élőben követni Instagramon!
