A klasszikus Wellington bélszín nem véletlenül élvez kultstátuszt világszerte, ugyanis elképesztően jó étel. Egy óriási baj van vele, sehol nem lehetett ilyet kapni. Egészen mostanáig!

Ez alapvetően egy ünnepi fogás, de az ünnepi fogások legfontosabb tulajdonsága az, hogy egy egyszerű hétköznapot is ünnepivé tudnak varázsolni, azaz kár lenne mondjuk karácsonyig várni vele. Nekem például egy átlagosnak induló februári ebédre is egészen kiváló volt. Érdekes, hogy a net tele van Wellington bélszín receptekkel, miközben ez az étel azért tipikusan nem tartozik az átlagos háziasszony repertoárjába, az elkészítése sem túl egyszerű, na meg az alapanyagok ára és minősége is kritikus, és az időzítésnek is hatalmas jelentősége van. Egy főre pedig értelmetlen elkészíteni, minimum 2 embertől kezdve izgalmas, talán emiatt is nehezen megtalálható az éttermi kínálatban. És egy Wellington bélszín legyen tökéletes, készüljön kiváló alapanyagokból, és persze legyen megfelelően ünnepélyes a tálalás, szervírozás is. Na pont ilyet találtam, mutatom!

 A Wellington bélszín lelke a megfelelően sütött bélszín, ezt veszi körbe a Duxelles (düszel), azaz a mogyoróhagymás, vajon párolt, apróra vágott gomba. Egyes receptek sonkával is betekerni rendelik a húst, de ez szerintem - és szerencsére a Lou Lou séfje, Nagy Attila szerint is - teljesen fölösleges, egy kiváló marhahús ízét kár lenne ilyen módon eltéríteni. Az egészet végül leveles tésztába tekerik és megy a sütőbe. Utána pedig érkezik az asztalra, illetve az asztalhoz, ugyanis egy nagyon szép hagyományt elevenítenek fel vele itt: a kihalóban levő tálaló kocsit, amivel egyre ritkábban lehet találkozni, pedig egyértelműen élvezik a vendégek, ha a szemük láttára is zajlanak akár főzési fázisok, akár elegáns tálalás. [Így tálalják például Paul Bocuse 3 Michelin-csillagos éttermében a sertéshólyagban sült Bresse-i csirkét, videóval]

Így pedig Rudits Károly a Lou Lou-ban a Wellington bélszínt:

Szerintem a fentiekből nagyjából átérezhető, hogy milyen a tökéletes Wellington bélszín, a szaftos-omlós marhahús Duxelles-el és a ropogós-vajas tésztával akár köret nélkül is teljes étkezést jelent, de azért nehéz lett volna neme tmondani egy erősen franciás beütésű burgonyapürére, a Joel Robuchon extrémnek hangzó receptje alapján készülő változatra, aminek nagyjából a fele vaj.
A Lou Lou Wellington bélszínje fenomenális, kötelező kipróbálni!

Az étterem weboldala és a Facebook-oldala.

Csengetett, Mylord? rajongóknak egy kis ráadás:

Hétfőn újabb játék indul! És az előző, 2 fős francia vacsoráért, még mindig fut!

Ezt írtam a Lou Lou-ról, amikor először jártam ott az újranyitás után, teljes menüvel!