Két kifejezetten izgalmas gasztrofilm is készült mostanában, remélem lesz itthon is forgalmazó, aki elvállalja ezt a rétegműfajt. A Budapest Filmnél talán van egy kis esély, nekik már jeleztem, hogy érdemes lenne, és ne felejtsük el, hogy ők hozták be a Sushi álmokat (Jiro dreams of sushi), ami szintén nem kecsegtetett azzal, hogy százazrek árasztják el a mozikat, de a gasztroőrültek számára feledhetetlen élményt jelentett.

Az előzetesekből nagyjából kiderül minden fontos, így túl sokat nem is akarok írni, de a Spinning plates számopmra első sorban attól érdekes, hogy az egyik leginkább maradandó gasztroélményem okozója, Grant Achatz történetét dolgozza fel (két másik, párhuzamosan futó éttermi szál mellett). Achatz, aki a molekuláris gasztronómia talán legnagyobb amerikai képviselője, vendégeskedett már a salzburgi Ikarus-ban is, akkor ettem végig egy hihetetlenül komoly menüjét, óriási drámán ment keresztül, amikor nyelvrákot diagnosztizáltak nála, ami szinte ganatáltan azt jelentett, hogy akár teljesen elveszítheti az ízlelését. Ennél sokkal durvább nem biztos, hogy történhet egy sikeres, fiatal séffel.

Íme az előzetes:

A másik film német, szintén dokumentum, és leginkább azért tűnik izgalmasnak, mert a világ egyik izgalmas gasztorgiójában, Délkelet-Ázsiában játszódik. (November végén készülön újra Vietnamba, alaposan körülnézek újra a phó-leves hazájában, főleg északon.) A Guerilla Köche, azaz gerillaséfek, vagy gerillaszakácsok két hőse a huszas éveinek közepén tart, megjárták már a csillagos éttermek világát és arról álmodoznak, hogy saját csúcséttermük lesz. Ennek érdekében egy ázsiai utazásra szánják el magukat, ahol nem csak evéssel (a bizarrtól a luxusig), de főzéssel is foglalkoznak, végigjárják a street foodtól a legelegánsabb helyekig (dolgoznak például a BO Innovationben is, ami nekem is nagyon bejött Hong Kongban), és az teszi különlegessé a filmet, hogy a jövőben talán egyszer a néző is ellátogathat majd az ő éttermükbe.

És - Hadzsinak hála - még egy ráadás is van: Bordeaux vs Kína, Red Obsession:

Jó lenne ezeket viszontlátni a hazai mozikban, legalább pár előadásra, simán felkerülhetnek a gasztrofilm TOP10-be...