Persze nem egyértelmű, hogy mosogatásra használták ezt a "vízcsapot" az Inka birodalomban, de szerintem zseniális megoldás, kellett utána pár száz év az európai kultúráknak, amíg megalkották a saját verziójukat. 

A helyszín Ollantaytambo, ami leginkább arról ismert, hogy a Machu Picchuba vezető Inka ösvény (egyik) kezdőpontja, az inkák szent völgyének bejárata. Pedig maga a helyiség is izgalmas, sokáig az inka ellenállás (Viva le Resistance!) egyik központja is volt, és az egyik legrégebb óta folyamatosan lakott település, na és fantasztikus inka romok is találhatók itt, szóval kár lenne továbbrohanni egyből.

Nem is rohantunk, az Eupolisz túráján (amúgy hamarosan indul és van még pár hely a weboldal szerint!), hanem alaposan megnéztük ezeket a romokat is, ahogy a legtöbb inka romnál, itt is bőségesen nyílik lehetőség a lépcsőzésre, nem hiszem, hogy Peruban nagyon pörögne Norbi és a lépcsőző gépek biznisze.

A 15. század közepére becsülik a település létrejöttét, Pachacuti (=Pacsakuti, talán távoli rokon? De mindenképpen magyar.) inka építtette, 

Van fent egy pár tonnásra becsült sziklagyűjtemény, senki sem tudja a magyarázatát, hogy hogy kerülhetett oda. (bocsánat: mostanáig senki sem tudta, de nyilván lesz a kommentelők között olyan, akinek ez egyértelmű!) Valószínűleg egy naptemplom falát képezték (volna).

És a szemben levő hegy is elég izgalmas, egy ismeretlen célú, talán raktározásra használt üregrendszert tartalmaz és egy arcot:

közelebbről:

és csak az arc:

De az én legnagyobb kedvencem egy "vízcsap" volt, a feltételezések szerint a hercegnő fürdőjének tartozéka, de valójában nem sokt lehet tudni az eredeti funkciójáról, szóval akár lehetne mosogató is.

És van egy különleges funkciója, anélkül, hogy bármilyen mozgó alkatrészt tartalmazna, állítható egy kézmozdulat (nerdök számára: gestura, tap, vagy hasonló) segítségével a vízsugár formája, ilyenre:

Egy kis simítás után szép egyeneletes "csíkban" folyik a víz, egészen a következő érintésig. Ez elég életlen, de a lényeg látszik rajta:

További kutak, csapok is vannak, de azok nincsenek felszerelve ilyen extrákkal:

Aki nagyon jó dél-amerikai ízekre kíváncsi, tud még jelentkezni szerdára, a brazil szuperhúsevés második fordulójára.

Közben szedem össze Dél-Amerikából, főleg Peruból azokat a fotókat, emlékeket, amiken látszik, hogy milyen is a valódi street food, ami nem egy felülről jövő divat, hanem a nép kajája. És kiváló.

De a krumplikról is fogok írni... (a képen van egy kakukktojás)

Meg ha van érdeklődés, akkor az inkák további (a vízcsapnál erősebb) gasztrokötődésiről, például egy mezőgazdasági kísérleti laborról és egy gyönyörű sólepárlóról.