Miután kezd úgy tűnni, hogy a nyaram erősen a Szovjetunió utódállamai által definiálódik, kicsit utánanéztem annak, hogy mit lehet fellelni a Nagy Testvér gasztronómiájáról. Persze nem az éhínségre és a hiánygazdaságra voltam kíváncsi, hanem inkább az érdekességekre, a hivatalos propaganda alaposan felpimpelt "valóságára". És izgalmas dolgokra bukkantam.
A tegnap véget ért azerbajdzsáni túra után (a beszámoló készül már) hamarosan egy moszkvai túra indul, az apropója ennek is elég örvendetes, de nem egy új repülőjárat (a Wizzair júni 17-től repül Bakuba) adja, hanem a debreceni Ikon étterem mutatkozik be az orosz "oligarchák" előtt, remélhetőleg sikerrel. És ha már arra járok, persze újra körülnézek alaposabban is, hogy mi újság a boltokban, piacokon, pelmenyizőkben...
Puskin Anyeginjében (Áprily Lajos fordítása) is szerepet kap a gasztronómia, el is gondolkoztam azon, hogy vajon az olvasónapló megírásához annak idején csak átfutottam, azért nem tűnt-e fel, vagy el se olvastam:
"Véres roastbeef a vacsorája
Meg szarvasgomba-csemege,
Francia konyha remeke,
S májpástétom, Strasbourg csodája,
S rá Limbourg sajtja is jöhet
S aranyszín ananász-szelet."
Na ennyi volt a magaskultúra, jöjjenek a képek, amik két forrásból származnak. Egyrészt az ötvenes években készült reklámplakátok (nagy kérdés persze, hogy mi szükség lehetett reklámplakátokra akkoriban, gondolom inkább csak a Nyugatnak szólt a dolog), másrészt az 'Ízes, egészséges szakácskönyv" illusztrációi, amik elég feltűnően köszönőviszonyban sincsenek az esztétikával, nem is beszélve arról, hogy nagyszerű ipari termékeket reklámoznak főleg, mint például levesporok és konzervek. A plakátokon van néhány meglepetés is elbújtatva, eléggé elakadt a szavam például, amikor a kedvenc francia digestivem, a Chartreuse szovjet testvérét (hamisítványát?) megláttam, vagy a jó kis Tokajit...
Ha valaki nem olvasná a cirill betűket, ez egy "pino-gri", azaz pinot gris.
Példa a rendkívül vonzó ételekre...
Na ebből se kerülhetett sok a lakosság 99 százalékánál az asztalra...
Viszont láttam ilyesmit Bakuban az egyik piacon, csak fotózni nem engedték, mert persze illegálisan forgalmazott tokhalkaviárról volt szó:
Egy hercig doboz bonbon és a "Tokaj"
"Sartrez", azaz Chartreuse, nehéz elképzelni, hogy a hallgatási fogadalmat tett kartauzi szerzetesek lepaktáltak a szovjethatalommal és elárulták a szupertitkos likőrreceptjüket. (Jártam egyébként a nagy kolostorjuknál, sőt, még a "PR"-es atyával, Dom Benoit-val is összefutottam véletlenül)
Hamarosan jön a bakui beszámoló, sok-sok egzotikus finomsággal. Van egyébként jó forrás is a jelenlegi orosz (és környékbeli, például grúz és azeri) konyha megismerésére, a Vince kiadótól az Orosz kulinária című könyv meglehetősen alapos.
