A sok kicsi jótékonysági nyereményjátékban a Costes étteremmel karöltve egy exkluzív konyhai kalandot kínáltunk fel, ami nagy örömünkre hozott is rengeteg pénzt az alapítványnak (Age of Hope volt idén a kedvezményezett). Így rajtunk volt a sor, hogy a szerencsés - és jótékony - nyerteseket, egy szimpatikus szegedi párt valóban különleges gasztrokalandokban részesítsünk.

És ez sikerült is!

Az első nagy különlegessége a dolognak az volt, hogy a nyertesek, Ági és Attila, a konyhában kaptak helyet, erre az étterem majdnem öt éves fennállása óta összesen háromszor került eddig sor, a legelső alakalommal az előző sok kicsi kapcsán. Erre a helyre az étterem vendégei hiába is ácsingóznak, nem lehet bejutni, nem is tudna működni rendes szerviz közben, hiszen az asztal helyén 2-3 szakács is teszi a dolgát normális esetben.

Persze a különleges kalandot szándékosan úgy időzítettük, hogy éppen zárva legyen az étterem, így nem volt gond a konyhai asztal sem, na meg az sem, hogy Miguel Vieira, az étterem portugál séfje ráérjen és egy kis üdvözlő pezsgővel fogadja a nyerteseket.

Mert ez volt a következő nagy extra, Miguel körbevezette a párt a Costes étterem teljes területén, részletesen bemutatva a különböző helyiségek rendeltetését, a hűtőkben lapuló termékeket, a személyzeti öltözőt, és még a séf irodáját is. Közben pedig mesélt az étteremről, a beszerzésről, a napi rutinról és az egyik raktárban található komoly alkoholkészletről, ami különböző, étlapon már nem szereplő, vagy soha nem is felkerülő ételekhez szükséges italokból áll, de bőven elég lenne ahhoz, hogy egy nagyon komoly házibuli résztvevőit ellássa.

Ezután pedig még mindig nem az ebéd következett, hiszen a pár jelezte, hogy él a lehetőséggel és beszáll kicsit főzésbe is. Már csak amiatt is, mert mindketten nagy gasztrorajongók, sőt, Attila cukrász, a szakértelmét szépen be is bizonyította, ahogy a habzsákot kezelte a szarvasgombás vaj kinyomásakor.

Tökéletes profizmus, biztos kéz, de Ági se csinálta rosszabbul.

Mindenki profin tette a dolgát, én viszont csak fotózgattam... És tolmácsoltam.

További konyhai aktivitás és nézelődés után már az ebéd következett.

A menü:

A "külső" ízek letisztítására, télbúcsúzttóként forralt bor jégkása, rajta szintén forralt borból hab, de melegen. A tejeén pedig egy liofolizált (fagyasztva szárított) meggy.

A séf üdvözlete, apró, sós falatkák, tintahalas macaron, kókuszos-curry-s mályvacukor, karfiolhab kaviárral. Elég erős kezdés.

Ráadásul Miguel mindent alaposan el is magyarázott.

Kézzel fogott Szent Jakab kagyló, csicsóka, fekete fokhagyma, lakkozott Duroc császárhús

A csiócska többféle textúrában is megjelenik az ételben, ami jól mutatja be a Costes és Miguel filozófiáját: egyszerűbb, érthetőbb, sokkal inkább a hazai alapanyagokra támaszkodó ételek. Persze azért a kagyló nem a Balcsiból jött.

A "saját készítésű" étel: Sütőben sült burgonyaleves, szarvasgombás tanyasi tojássárgájával töltött raviolival. A csodás ravioli a benne lágynak megmaradó tojássárgjával nem nagyon látszik, pedig szép, ráadásul kaptunk még rá egy adag szarvasgombát a tetejére is a séftől.

Szarvasborjú, birsalma, zöld dió, cikória, csipkebogyó volt a főétel, ebben is komoly magyar összetevők, tökéletes.

És még hátra voltak a desszertek:

Kókusz mousse, lime joghurt, maracujakrém, mangó sorbet

És egy csokoládé desszert, még kísérleti fázisban, aminek még neve sem volt, de valószínűleg felkerül majd az étlapra, olyan jó.

Na és persze a kávé mellé még jött a petit four, a kis édes finomságok:

Igen, az utolsó egy túró rudi!

Ezt a levelet kaptam a látogatás után:

"Köszönjük ezt az álomszép élményt. Örülünk, hogy megismerhettünk, nagyon kedvesek voltatok. Reméljük, még az évfordulónk előtt eljutunk újra, mert már most visszamennénk."

Én is köszönöm a nyerteseknek, hogy jótékonykodtak, és persze a Costes étteremnek, főleg Miguel Vieirának, a Michelin-csillagos séfnek a nagyon kedves és profi közreműködést, amivel felejthetetlen élményt adott nekik! Idén is lesz sok kicsi, lehet jótékonykodni, nagyon remélem, hogy a Costes is velem tart ismét a felajánlásban!