Lenkék a Nomában
Aki követi a Világevő Facebook oldalát, találkozott már Lenk Szabolccsal, a Nomában jó pár éve fontos pincérként dolgozó csíki fiúval, aki elvileg egyetemi tanulmányai miatt érkezett Koppenhágába, aztán mégis mosogatni kezdett a világ (egyik) legjobb éttermében. Innen viszont hamar felküzdötte magát, és mára a pincércsapat nagyon megbecsült tagja.
De azt azért a szüleinek még el kellett magyaráznia, hogy miért is pincérkedik egyáltalán a diploma megszerzése helyett. Akik ezt nem feltétlenül fogadták kitörő örömmel. Sőt. És nekik ugye a Noma név se mondott sokat. Egészen mostanáig.
Tegnap ugyanis végre "meglátogatta" a család Szabolcsot a munkahelyén. Azaz elmentek a Nomába vacsorázni.
Innentől pedig következzenek Szabolcs szavai:
Tavaly októberben, a Taste of Transylvanián, egy újonnan létrehozott konferencián a magyar-román vendéglátóipari szakemberek számára, előadást tartottam az éttermi ágazattal kapcsolatos tapasztalataimról, a jövőjéről, a fine diningról és a hullámvölgyekről szóló gondolataimról. A vita során a kérdező társam és a barátom, Jókuti András egy magas labdát adott fel: "A családod járt már Nomában?" A nyílt válaszom az volt: „Nem, nem, és még ha meg el is jönnének, akkor sem értenék, akkor sem értenék meg, így igazából nem lenne semmi értelme eljönniük.”
Azóta is üldözött viszont folyamatosan ez a kérdés. „Hogyan érthetném meg önmagamat, amit csinálok és az életemet, ha a még a legközelebbi embereim sem értik meg, hogy mit csinálok?”
Valamikor 2022 decemberében úgy döntöttem, ideje megadnom a családomnak az esélyt. „Gyertek el Koppenhágába, hadd gondoskodjak rólatok, és életetek legjobb élményében lesz részetek!”
Röviden: a tegnapi nap bizonyára életem egyik legidegtépőbb szervize volt! Egyszerűen más, amikor a szeretteidet szolgálod ki. Hatalmas köszönettel tartozom minden csapattagnak, aki részese volt ennek. Valóban ti vagytok az igaziak! ❤️❤️❤️
Lenk és Lenk
Ez volt az instagram posztja, amire rengeteg nomás kolléga és barát jelezte is a tetszését, de azért gyorsan megkérdeztem még pár dolgot tőle, hogy kicsit részletesebben meséljen róla:
Jaj nagyon szerették amúgy, meg jól telt nekik a vacsora! Nyilvánvalóan meglepő volt az egész, a kaja, a szerviz meg maga a hangulat is, de nagyon szerették a szüleim az estét.
Édesanyám első repülőútja volt és mindig is nagyon félt attól, hogy repüljön, szóval úgy voltam vele, hogy majd a testvéremmel és édesapámmal jöjjön együtt, akik már többször meglátogattak Dániában.
Amikor erről beszéltünk a tavaly, akkor döntöttem el, hogy muszáj a szüleimnek látni azt, amit nap mint nap teszek. Hogy a rengeteg óra munka, kihagyott ünnepek és családdal eltöltött idő az miért is van úgy, ahogy van.
Pont jó volt, hogy ezt a vadas szezont idén év elején meghosszabbítottuk, mert ez passzolt volna alapból is szerintem legjobban az ő ízlésükhöz. Soha nem voltak még amúgy csillagos étteremben, tasting menüt sem ettek soha.
Külön vicces kis mellékszál, hogy a héten Szabolcs főzte a személyzeti ebédet, és éppen magyar napot tartott: lábszárpörkölt volt krumplipürével, hozzá fokhagymás-tejfölös-sajtos lángos, utána pedig desszertként édes bundás kenyér fahéjas cukorral és fagyival.
Ez volt egyébként a vadmenü, amit evett a Lenk család is. És még több posztom a Nomáról.