Az egyik legcsodálatosabb alapanyag a tojás, hihetetlenül változatos dolgok készülnek belőle világszerte, miközben az alap ugyanaz, egy marokban kényelmesen elférő, a megújuló életet szimbolizáló tárgy.

Abba most nem is szeretnék belemenni, hogy mennyire bizarr alapanyag ez valójában, ne menjen el senkinek az étvágya, de az tényleg figyelemre méltó, hogy mi minden készül tojásból, és a hasonlóságok ellenére mennyire változatos formákban tud megjelenni, gondoljunk akár csak a leghétköznapibb megoldásokra, a lágy tojás - tükörtojás - rántotta - kemény tojásra...

A tökéletes francia omlett készítése is igazi művészet, ha van rá igény, arról is posztolok majd, de mégis talán a legizgalmasabb a japánok feltekert omlettje, a tamagoyaki.

De talán ez az elég különleges oszakai okonomiyaki is megér majd egy külön posztot:

View this post on Instagram

A post shared by Andras 'Vilagevo' Jokuti (@jokuti)

Vagy a Michelin-csillagos bangkoki néni, Jai Fai legendás tarisznyarákos omlettje:

View this post on Instagram

A post shared by Andras 'Vilagevo' Jokuti (@jokuti)

De a tajpeji piacos bébiosztrigás omlettsütők is nagyon tudnak...

Na de vissza Japánba! A tamagoyaki reggeli ételként is elég népszerű, de egy profi sushiétteremben is mindig az egyik fénypont, komoly műgonddal és elszántsággal készül, amit még Tokióban részletesen le is filmeztem egy profi séfhaver bemutatójában, na meg mutatok mellé pár olyan példányt, amit a top sushizókban ettem.

Ízesítésükre jellemző, hogy van bennük kevés cukor is, de más ízek is: ezek dashiból (japán, halas alaplé), szójaszószból, esetleg szakéból, mirinből, porított rákból származnak. És persze kapnak egy kis ízt a sütőolajtól is, amit a serpenyő kikenésére használnak, ez leggyakrabban szezámolaj egyébként.

Íme Shunsuke Saito tojássütése: 

View this post on Instagram

A post shared by Andras 'Vilagevo' Jokuti (@jokuti)

Akinek az éttermében egyébként elég komoly séftársaság verődött össze utána, a műszak végével sokan járnak hozzá a legjobb fiatalok közül.

Ezek pedig a sushis példányok (a világ TOP3 sushizójából, és még 1-2 nagyon komoly helyről), amik általában egyben az étkezés lezárását is jelentik, egyfajta desszertként is szolgálnak. Ezek egyébként nem feltétlenül készülnek a fenti feltekerős megoldással, hanem ugyanolyan tamagoserpenyőben gyakran nagyon kicsi lángon sülnek meg. 

Sushi Saito:

Egy másik Sushi Saito látogatásból, amikor még kicsit más formában érkezett:

Sugita:

Hakkoku:

Mitani:

Sushi Amane, NYC: (ő egyébként 7 évig Saitonak dolgozott Tokióban, mielőtt önállósította volna magát)

Ez pedig Tokió legnépszerűbb tojásos szendvicse, azaz tamagoszandója (az Amanoyából), amihez oda kell érni még kora délelőtt, különben elfogy, és nem készítenek többet. És egyébként hihetetlenül drága, de nagyon megéri. Nekem is csak egyszer sikerült eddig hozzájutnom, amikor tokiói barátaim pikniket szerveztek a Hibiya parkba, a frissen virágba boruló cseresznyefák alá [egyikük kora reggeltől foglalta a helyet!]. Amikor próbáltam másnap én is venni, akkor 11h-kor már nem volt, így be kellett érnem egy tojásos süteménnyel, ami egyébként szintén fantasztikus volt.

De megdöbbentően jó tojásos szendvics van még a kisközértekben is, az egyik legnépszerűbb a Lawsonnál.

Az egyik Sushi Saito látogatásomról itt van a teljes beszámoló. Itt pedig - az azóta világelső - Sugitáról.