Nem véletlenül szerepel Reitbauer étterme már sok éve a világ legjobb éttermeinek szűk toplistájában, a séf a járvány előtt, közben és azután is fantasztikusan teljesít. Emberileg és gasztronómiailag egyaránt. 

Alig vártam, hogy Ausztria felé is meginduljon karanténmentesen a forgalom, a bécsi, két Michelin-csillagos  Steirereck már május 15-től megnyitott, de a kényszerbezárás során sem tétlenkedtek.

 Ebben a posztomban látszik a pár évvel ezelőtti dizájn is.

Sőt, talán többet is dolgoztak, mint valaha! Nagyon hamar elkezdték a kényszerbezárás után ugyanis a jótékonysági főzéseket, ők nem tartották butaságnak a dolgot, de nem is akármilyen léptékben: összesen 20.000 adag készült a konyhájukon!

És még ez sem kötötte le az összes kapacitásukat, ugyanis nagyon menő házhozszállítási programot is indítottak, kifejezetten elérhető áron lehetett Bécsen belüli szállítással, vagy személyes átvétellel. És még a csomagolás is maximálisan környezetbarát! 

View this post on Instagram

A post shared by Andras 'Vilagevo' Jokuti (@jokuti) on Apr 10, 2020 at 10:56am PDT

Elég sok szervezés kellett hozzá, de sikerült még áprilisban hozzájutnom egy csomaghoz, csupa házias, kiváló minőségű étel, ízlésesen csomagolva. Az egész ötlet részben onnan jött, hogy ne hagyják veszni a kiváló alapanyagokat, na meg persze azoknak a termelőit, tenyésztőit, így tudtak arról is gondoskodni, hogy a munkatársaik is megőrizzék a munkájukat, és ép maradjon a beszállítói lánc is.

Ez például egy lenyűgöző pájsli volt (szalon tüdő borjúból), hozzá pedig a legendás véreshurkás kenyér, amit szintén kiszállítottak, akár nyersen, otthoni sütésre, akár készre sütve.

View this post on Instagram

A post shared by Andras 'Vilagevo' Jokuti (@jokuti) on Apr 11, 2020 at 4:17am PDT

És - ha már a kenyereiknél tartunk - akkor kezdjük is ott a mostani beszámolót.

Íme "Kenyér Andy", azaz Brot-Andy, aki épp 15 éve mutatja be utánozhatatlanul egyedi stílusban a gazdag kínálatot a kenyeres kocsiról. Ez mindig az egyik fénypontja a látogatásnak, szerencsére, az egyik a nagyon sokból.

View this post on Instagram

A post shared by Andras 'Vilagevo' Jokuti (@jokuti) on Jun 12, 2020 at 4:27am PDT

A prefesszinalizmusnak az is része itt, hogy hiába a rengeteg szakmai díj és elismerés, az üzleti siker, nyoma sincs arroganciának. Amikor kiderül, hogy barátaim is akarnak hozzám csatlakozni, de ők nem a nagy degusztációt, hanem csak egy wiener schnitzelt ennének, ezzel sincs semmi gond, 6-fősre bővítik a foglalásomat azonnal.

Ilyen egyébként a Steirereck-schnitzel:

És azt is számon tartják, hogy elég nagy rajongója vagyok a hurkás kenyérnek, ezért a kenyérkocsi után még jön egy kis meglepetés a konyhából: egy komolyabb adag, frissen, ropogósan.

Nem feltétlenül nagyon látványos darab, de nem sok embert ismerek, aki kóstolta már és ne zengene róla ódákat azóta is...

Az étteremben természetesen minden biztonsági előírást maximálisan betartanak.

A menü:
nem fogok tudni minden részletben elmerülni, annyira sokrétű és különleges alapanyagokat használnak, ebben is példamutatóak, ahelyett, hogy a világ minden tájáról szednék össze a különlegességeket, abba fektetnek rengeteg energiát, hogy saját kertészetükben rég elfelejtett fajokat termesszenek, illetve a környékbeli termesztőket és tenyésztőket támogassák. Így természetesen nem tengeri, hanem édesvízi halakat használnak például, na meg olyan zöldségvariánsokat és herbáliákat, amiket még a lexikon se ismer. És ha felsorolok minden összetevőt, akkor se lehet elképzelni, hogy milyen az összhatás.

És tele van jó poénokkal is, ilyen például a szuperkülönleges üdvözlőfalatok között helyet kapó ropogós disznóorr!

Hegyi pisztráng ananász-kakukkfűvel és mustármaggal

Édeskömény bergamottal, kenderrel, sózott fügével, lestyánnal

Maréna nyári salátával, érlelt vargányával, kalamanszival

Paprika!

Na erről viszont írok részletesebben, annyira fantasztikus volt, igazi paprikaünnep. Bárcsak valamelyik magyar séf is csinálna ehhez hasonlót, mondjuk lecsófeldolgozásként, vagy bármilyen egyéb címszóval, de nem nagyon ettem még ennél jobb paprikás ételt fine diningban! 

Benne faszén fölött konfitált sertés fejhús, sommal és bodzával marinált paradicsompaprika, hegyes paprika és chupentinho, grillezett és dehidratált hegyes paprika, piri-piri vinegrett, citromfű, és egy olyan brutálisan finom XO-szósz, ami már önmagában is emlékezetes lett volna: ez az ázsiai mintára készülő szósz ezúttal szárított marénával és folyami rákkal készült, benne pedig további fejhúsdarabkák.

Itt pedig kicsit széttúrva, hogy látsszon a szerkezete is:

Galambmell, zsenge póréval, hajdinával, ananászmustárral

A sajtkocsi ezúttal kimaradt, de amúgy kötelező:

És a desszertek:

'Mieze Schindler' nevű különleges, málnára hasonlító eperfajta, mákkal, kumkváttal, kacsatojással(!)

Őszibarack, kerti ruta, szederrel és túróval

És persze a petit four is rendkívüli itt, fantasztikus édes falatkák.

A kávé mellé pedig a legendás szárított citruskarika. 

Ja és a rengeteg felhasznált, egzotikus citrusféle sem import, hanem a schönbrunni Orangerie gazdag gyűjteményéből származnak!

A séf, és a meglehetősen elégedett vendégek:

Korábbi posztjaim a Steirereckről itt.

Ez a korábban kóstolt Steirereck-étel egészen lenyűgöző!

És a jó hír: ahogy Birgit és Heinz Reitbauer is megerősítette nekem, szinte teltházzal működnek, hála a helyi vendégek érdeklődésének, és emellett úgy tervezik, megtartják a 'Hausbesuch' néven futó kiszállításukat is, annyira sikeres lett! 

a  Az étterem weboldala.