Mínusz 3 fok, és hozzá csontokba hatolóan hideg szél: a Baltikumban még nyoma sincs a tavasznak! Az elmúlt pár napban titkos küldetésen vettem részt Lettországban, mivel sikerrel teljesült, most már beszámolhatok róla.
Európa legnagyobb piaca a lett fővárosban, Rigában található, és nem csak a mérete lenyűgöző, hanem az építészeti jelentősége is, na meg az ott kapható különleges termékek.
A piac második világháborús Zeppelin léghajóhangárokba települt, a fenti képen pirossal bekarikáztam, felette pedig az óváros láható. [szerencsére pont úgy fordult a gép távozáskor, hogy tökéletes rálátást adott Rigára búcsúzóul a titkos misszió befejezésével. (Arról lejjebb írok.)]
Az óvárossal együtt a világörökség része a piac 1998 óta, összesen 72 ezer négyzetméter az 5 csarnok alapterülete, stílusára nézve neoklasszicista és Art Deco. Az egyes csarnokok külön-külön funkcióval bírnak, a folyó felől az első talán a legizgalmasabb: ez a halpiac.
Rengeteg friss áru is van, főleg tengeri halak persze, na meg az ikrájuk, ezen belül is a lazac az egyik legkelendőbb árucikk.
De talán még ennél is izgalmasabbak a füstölt termékek: mindenféle hal (makréla, hering, angolna, lazac, sprotni, halibut, és rengeteg más, vagy akár halikra is) sorakozik a pultokban, hihetetlen illatot árasztva, nem is sikerült ellenállnom a kísértésnek, alaposan megpakoltam a bőröndömet, szerencsére volt olyan árus, aki egy kis feláráért hajlandó volt vákumcsomagolni az árut, így a ruháimat se kellett kidobni itthon...
És persze ezen kívül ecetes, szárított, és egyéb módon tartósított halakból is brutális a választék.
De még ennél is lenyűgözőbb volt, amikor rájöttem, hogy mi tűnik olyan hihetetlenül ismerősnek ezen a piacon...
Hát az, hogy gyakorlatilag minden egyes eladó (kofa) tökéletesen idézte vissza a hetvenes évek Netflixének, a csehek NDK egyik "sikersorozatát", a Nők a pult mögött című csodálatos remekművet. Ilyen volt:
Ők pedig a lett megfelelőik, csak éppen 40 évvel későbbről... 
Egytől-egyig hibátlan karakterek, tényleg mintha csehszlovák kelet-német castingra gyűltek volna össze. Viszont van még pár dolog, ami igencsak figyelemre méltó itt a piacon, ilyen például a szuper tejföl, ami már bolti változatban is bőven felülmúlja a legjobb magyar (pszeudo)kézműves verziókat, itt meg végképp háztájit lehet venni kimérve. Krémes, zsíros, vastag, szenzációs.
És persze a balti rozskenyér, egészen különleges aromájával, édeskés-savanykás, enyhén köményes és tényleg szuper, nem véletlenül világhírű. Ezer éves hagyománya van itt, a rozs eleve őshonos gabonafajta, és rettentően meg is becsülik errefelé. A legklasszikusabb a fatüzeléses kemencében készülő, 100%-os rozskenyér.
Éttermekben is adják szinte mindenhol, egyrészt kenyérként, másrészt a rozst sok más formában is felhasználják. sós, de akár édes fogásokban is, és nagyon jól is teszik! Például mousse-ként, piskótaként, vagy ropogósként (egy brutálfinom tatár mellé)
De vissza a piacra, ahol egyébként a hivatalos becslések szerint naponta 100-120 ezer(!) ember fordul meg.
A hatalmas hangárok nagyon jó kulisszát kínálnak az árusításhoz.
De azért kint is marad élet, jópár őstermelő kint árul a csarnokon kívül, érdemes őket is megnézni.
Most éppen a vörös áfonya volt a legizgalmasabb a kínálatban, meglehetősen fanyar, izgalmas gyümölcs, és főleg valódi!
Itt viszont teljes kudarcot vallottam, végigjártam az összes árust, de egyszerűen nem lehetett egyiküket se rábeszélni, hogy adjon el nekem egy adagot befőttesüveggel együtt, kínáltam érte pénzt is, volt is mindenkinél, de egyszerűen nem akartak sehogy máshogy, mint műanyag dobozban. Érthetetlen. 
És még pár kép a városból és vidékről, nagyon hangulatos helyek!
Nekem mondjuk ez a kedvencem:
Következő úticélok: Koppenhága, Sibenik, Dél-Korea, Shanghai, Bécs, Milano, Baszkföld.
