Jártam már pár komoly étteremben, de ilyenben még soha! Egy építkezés közepén csinált egy alkalomra pop-upot a koppenhágai luxusétterem.

Ezúttal nem a nagyon extrém menüjüket mutatták be, amiből itt van pár kép ízelítőnek:

(És itt vannak a részletek róla)

Hanem inkább a helyszínnel sokkoltak. elvileg ugyanis zárva tart jelenleg az Alchemist étterem, ugyanis a fiatal séf, Rasmus Munk egy befektető megjelenésével még nagyobb lehetőséget kapott arra, hogy megvalósítsa a legvadabb elképzeléseit is. Már eddig is elég öntörvényű és kreatív volt (lásd a fenti linken), de most már a helyszín kialakításánál is brutális lehetőségi nyílnak meg, ugyanis egy hatalmas csarnokban kap helyet az Alchemist második felvonása. 

Miközben az építkezési munkálatok már elkezdődtek, a séfet sikerült rábeszélni, hogy egy maroknyi nemzetközi foodie számára csináljon egy pop-up ebédet, de erre senki sem számított.

A helyszínként Koppenhága egyik elegáns hotelét, a Nimbet adták meg, aztán kezdődött az átverések sorozata: elvittek minket busszal (ahol azért útközben évjáratos Veuve Clicqout pezsgőt szolgáltak fel) az építkezési helyszínre, mondván kicsit be lehet lopózni körülnézni, mielőtt visszajövünk a hotelbe ebédelni.

A csarnokba csak éppenhogy engedtek be, hogy lássuk mekkora, aztán irány újra a busz, hogy még egy meglepetést mutassanak, a többség azt tippelte, hogy egy kertészet lesz, végül rövidke buszozás után kiderült, hogy ugyanannak a csarnoknak a túloldalán vagyunk, ugyanis a trükkösen lefüggönynözött rész mögött lapul a 'vendégtér'. Az egész építkezést leállították ehhez az egy ebédhez, és berendezték a helyet, na meg egy kis konyhát is, aztán ahogy levonultunk, máris takarítottak el mindent és mától újra a melósoké a terep.

íme a helyszín:

a ruhatár:

 a konyha:

 a bejárat:

a tetőről lelógatott függönnyel leválasztott vendégtér:

 Ő pedig a séf, Rasmus Munak, alig 26 éves, az első éttermét még teljesen önállóan nyitotta meg, jelentős részben az étterem belső kialakításának munkálatait is saját maga oldva meg a barátnőjével. Az új helyen erre nem lesz szükség, itt már sokkal szabadabban beindulhat a fantáziája. Be is fog.

Na és akkor nézzünk bele az ételekbe is!

Indulásként egy kis Oscietra kaviár, avokádóhabbal:
Aztán volt évjáratos sonka is, a Joselitót már ismertem, mint az egyik legmenőbb spanyol sonkát, amit 5 éves érleléssel készítenek, de ez egy egészen különleges megoldás volt még azon belül is: ugyanis 2006-os, azaz 12 éves érlelésű sonkáról van szó. A séf elmondása szerint csak olyan séfek kapnak jogot ezeknek a ritkaságoknak a megvásárlására, akik már évek óta partnerei a cégnek.

Természetesen nem hiányozhatott a hangya sem, mégiscsak Koppenhágában vagyunk, a legjobb kézműves hangyaételek hazájában. ezúttal egy frissítő ital készült belőlük, 'hangyahegy' fantázianévvel: (dekorációként is felbukkant a hegytetőn pár hangya)

Volt homár is, csak épp trükkösen, az ollója valójában egy homársaláta volt, ebből lehetett a friss briósban összerakni egy lobster rollt, és egy nagyon finom kesernyés-savanyú citromkérmmel megkenni.

Langusztafarok japánosan: bonitopehellyel és - kevésbé japánosan - bodzakrémmel: (a népszerű japán utcai étel, az okonomiyaki ihlette)

Más következménye is volt a séf japán túrájának (nem sok olyan séfet ismerek, aki a japán útja után nem varázsolódott el és alakult át), a japán rántott hús, a tonkatsu [itt írtam róla] luxusverziója: A5-ös vagjúból, tonkatsu-szósszal és a tetején egy kis fehér szarvasgombával...

Ez pedig az egyik desszert: oolong teából fagyi fehér csokival és egy kis aranylapocskával, hogy erősebb legyen a kontraszt a lepattant környezettel:

Ahogy a korábbi látogatásom során is kiderült, Rasmus nagyon erőteljes eszközöket és szimbólumokat használ a mondanivalója kifejezésére, de közben arra is ügyel, hogy az ételei gasztronómiailag is csúcszszínvonalat képviseljenek, nem válik öncélúvá a játékosság. Hihetetlenül emlékezetes ebéd marad. 

[A teljes menü itt látható további fotókkal és pontos nevekkel!]