Koppenhága eleve nagy kedvencem, tele hihetetlen sok csúcsétteremmel és bisztróval, van itt minden a tökéletes ramentől a szuper burgerig, de azon mégis meglepődtem, amikor kiderült, hogy egy szárd séf mivel foglalkozik egy pincében... Megmutatom! 

Maga a pince persze nem akármilyen pince, konkrétan a Koppenhágai Egyetem egyik kutatólaboratóriumáról van szó, ahol persze még mindig nem egyértelmű, hogy - figyelembe véve a rengeteg fantasztikus északi séfet - miért éppen Szardíniáról importálnak egy embert, aki aztán szöcskéket tenyészt és még ennél is sokkal bizarrabb dolgokkal foglalkozik, egyfajta gasztrofrankensteini labort art itt fenn, amiben semmi sincs, ami hétköznapi lenne, viszont szinte minden, amit épeszű ember meg se akarna kóstolni.

Kivéve, ha egy ilyen kedves mosolyú, csupa vidámság és életkedv olasz fickó invitálja, hogy nézzen körül. Nézzünk körül! Már maga a 'géppark' is egyedülálló, a legtöbbnek fel se lehet fogni a funkcióját sem, nemhogy a működését, de azért párat sikerült nagyjából megérteni, van példáulolyan eszköz, ami tetszőleges folyadékból port készít, vagy olyan mérőműszer, ami az állag mérésére vállalkozik, azaz nem csak annyit állapít meg, hogy monjudk szivacsosan rugalmas valami, hanem azt is, hogy pontosan mennyire.

Csak skandináv alapanyagokkal foglalkoznak, (kivéve, amikor a séf otthonról kap/hoz valami finomságot), de hatalmas lelkesedéssel vegyíti a legkülönbözőbb gasztrokultúrákat a séf, így például kjészít szakét északi gyümölcsökből, balzsamecetet teljesen hagyoményos megoldással csak épp birsből (ez még 'csak' 5 éves),

hangyából gint... 

De nem a szórakoztatás és meghökkentés a fő cél, hanem a tudományos kutatás, egészen kézzel fogható célok is vezérlik a séfet, például a világ népességének fehérjeellátása, ami ugye hússal várhatóan meglehetősen nehéz lesz/lenne, ezért az ő kísérleteinek elég nagy része rovarokból, bogarakból származó proteinek felhasználhatóságát teszteli. A sajtóban ez a téma rendszeresen felbukkan, csak épp leginkább a szenzációhajhász vetülete, hogy akkor most tényleg rántott tücsköt fogunk-e vasárnapi ebédre, azzal viszont nem sokan foglalkoznak, hogy milyen íze is van, milyen elkészítési, felhasználási lehetőségek vannak. [Nemrég jelent meg erről a séf könyve is a nagy nevű Phaidon kiadónál]

Nem mellesleg pedig az is kiderült, hogy Roberto hihetetlenül profi és kreatív séf is, fantasztikus vacsorát készített a Frankenstein-labor különlegességeit is felhasználva, de azért belekombinálva pár szardíniai finomságot is.

Itt van néhány érdekesség videón:

Ez például a híres-hírhedt casu marzu, szó szerinti fordításban a rohadt sajt, amiben élő lárvák gondoskodnak az erős ízek lekerekítéséről, az általuk kiválasztott váladék segítségével..

Ilyen a doboz tartalma belülről. És nagyon finom!

További szárd finomságok, sajtoktól (szárd pecorino, ebből indul a casu marzu is, mielőtt a legyek martalékává teszik),

kolbász,

és egy különleges kenyér, a pane carasau,

na meg a legváltozatosabb belső szervek, ugyanis az összes barátjtól ilyesmiket kap ajndékba, szíveket, májakat, veséket, nyelveket...

És persze megszámlálhatatlan mennyiségben sorakoznak, fermentálódnak, rohadnak, tenyésznek a mindenféle gyanús dolgok zacskókban, dobozkákban, üvegcsékben...

Meggyőződése szerint hamarosan bekövetkezik az a korszak, amikor megfizethetetlenül drága lesz a hús, és valódi alternatívát jelent majd - nem csak Ázsiában -  a rovarfogyasztás. Egy biztos, ha az ő receptjei alapján készülnek majd az ételek, akkor ezzel nincs is semmi gond!

És a végére a legszebb, minden kutatásuk eredményét (most épp hihetetlenül kiterjedt tintahaltanulmányozás zajlik) közzéteszik a nagyközönség számára teljesen ingyen!

De azért, ha véletlenül csak ennek alapján akarnák majd földönkívüliek (vagy régészek pár ezer év múlva) megállapítani, hogy milyen kultúra is volt a Földön, elég furcsákat fognak gondolni rólunk...