Az Omnivore egy egészen furcsa elegye egy magas szintű séfkonferenciának és egy gasztrofesztiválnak, tele meglepetésekkel. Csak egy biztos, hogy izgalmas és különleges lesz.
Nagyjából lehetetlen definiálni, hogy mi is az Omnivore pontosan, a szó jelentése ugye mindenevő, eddig még könnyű, viszont maga a rendezvény annyira távol tartja magát a keretektől, hogy hiába beszélgettem jópárszor az alapítóval, Luc Dubanchet-val is a témáról, nem jutottam sokkal közelebb a megfejtéshez. Talán éppen ebben rejlik az ereje, hogy megfoghatatlan, és ezért nem fárad bele a megújulásba, nem korlátozzák a definiciók és elvárások és a maga szabta határok.
A másik különlegessége az elsőből is adódik: a közönség messze nem csak a szakmából kerül ki, hanem hihetetlen mennyiségben érkeznek a privát érdeklődők is. Akik szeretnek főzni, szeretnek enni, vagy csak éppen kíváncsiak a legújabb trendekre, a séfekre, a kiállítókra. Mindenki megtalálja a számítását, aki híres séfekkel szeretne szelfizni, aki különleges, soha meg nem ismétlődő pop-up vacsorákon résztvenni, aki hasonló gondolkodásúakkal találkozni, aki nagyon izgalmas főzőbemutatókon eltanulni a legújabb szakmai trükköket, tényleg inkább az volt a gond, hogy pontosan melyik programokra menjek a rengetegből.
A végeredmény nagyon meggyőző, általában nem szoktak érdekelni annyira a szakmai kiállítások, mert legtöbbször végül mégse a forradalmi újdonságokkal, hanem a multik tévéreklámokban is milliószor sulykolt, szerencsés esetben legalább kicsit átdizájnolt csomagolású tömegtermékeivel lehet találkozni, de itt egészen más a helyzet. Rengeteg izgalmas termék melett a legjobban a különleges csokoládék és a nagy kedvencek, a – persze szintén kóstolható – fantasztikus Bordier-vajak égtek be.
A napközbeni séfbemutatók is hihetetlenül magas színvonalon zajlottak, tényleg a gasztronómia legfrissebb vonlutatát bemutatva, itt egyedül a tomácsolást (pl. fülhallgatóval) hiányoltam, voltak szerencsére olyanok is, akik angolul tartották, de elég sok volt a tisztán francia nyelvű produkció is. Viszont még így is jól lehetett azért követni a műsort. A legnagyobb kedvencem viszont az egyik kísérőprogram lett, a színpadon, a napi program zárása után pop-up kollaborációs vacsorákat szerveztek, amikre pillanatok alatt elkapkodták a jegyeket, de sikerült bejutni a Marc-Olivier Frappier (Joe Beef) és Florent Ladeyn (Bloempot) páros estjére, és – különösen az utóbbi – egészen durván meggyőző volt, elképesztő dolgokat készített zöldségekből, amiket a húsokhoz hasonló technológiákkal készített el, de úgy, hogy a végeredmény nem egy húspótlék, hanem valami olyan volt, amit szinte bármikor választanék hús helyett. Pedig omnivore vagyok...
[alepvetően nem vega vacsora volt, az emlegetett 'céklaszték' béarni mártással mellé is kerül például sonka, de már csak amiatt az egy fogás miatt megérte volna elmenni. És persze az egész vacsora nagyon magas szintű volt.]
Az Omnivore weboldala.
Nem biztos, hogy sikerült megmagyaráznom, hogy mi is az az Omnivore, de bízom benne, hogy annyi legalább kiderült, hogy figyelemre méltó esemény, különösen azok számára, akiket a gasztronómia legfrissebb trendjei izgatnak.