Voltak már eddig is ígéretes próbálkozások, de a többségénél azért eléggé oda kellett figyelni, hogy mit rendeljen az ember. Ennél a büfénél viszont úgy tűnik, hogy stimmelni fognak a dolgok! 

Pár hete jöttem haza utoljára Thaiföldről, ahol a csúcséttermek mellett szerencsére jutott idő egyszerűbb helyekre is, két gasztrolegenda vitt magával néhány helyre, volt például egy piacozás Gaggannal, akivel egy másik kiséttermebe is elmentünk, amiről majd írok még, illetve egy helyi gasztroblogger, a Foodies (Világevők) című dokumentumfilmben is szereplő The Skinny Bib is ajánlott egy helyet, ahova el is kísért, ez is izgalmas, megírom majd. A lényeg most csak annyi, hogy meglehetősen frissek az élményeim thai ételekből, ráadásul nyilván a street food kínálatot is végigkóstolgattam, többek közt az egyik nagy kedvencemet többször is, a zöld papajasalátát, ez volt a kedvenc árusom:

A post shared by Andras 'Vilagevo' Jokuti (@jokuti) on Jun 27, 2017 at 4:45am PDT

 Teljesen véletlenül bukkantam rá, amikor a fogorvosomtól jöttem, aki egyébként nem mellesleg a világ legjobbja, akkor láttam először, és már első ránézésre valódinak tűnt a hely, de mondjuk nem a fogorvos a legjobb étvágygerjesztő, így csak megjegyeztem. Aztán pár napja egy ismerős kiposztolta, hogy meg kéne nézni, mert állítólag jó. Így aztán oda is rohantam vasárnap, amikor a Facebook-oldaluk szerint nyitva vannak, persze nem voltak. Ma viszont igen!

Ahogy látszik, kellően egyszerű és autentikus, a díszes terítő már-már túlságos urizálásnak tűnhet, de a bambusz-fogpiszkáló miatt megbocsátható azért :)
Nagyon kicsi a hely, összesen 10-15 ember tud leülni, főleg a galérián, ahol 35 fokban lehet, hogy már kibírhatatlan a hőség, hiába van ventillátor és légkondi is. Ma ezzel nem volt gond, amúgy is a hő nagyja belülről jön, ha elég csípősen kéri az ember.

Meglepően gazdag az étlap, rajta rengeteg klasszikus thai étel, amimindenhol kapható, de vannak rejtett kincsek is. A zöldcurry-t és a masamancurry-t hiába nagy kedvenceim, majd legközelebb kóstolom meg, ugyanis olyan felszolgáló van, aki nem csak tud, de szeret is ajánlani. Barbinak hívják, és még az ételekről is tudott infóval szolgálni, láthatóan szereti is a thai könyhát, nem csak egy melóhely ez neki. Sőt, még gasztronómiai kereszthivatkozásokba is bocsátkozott, amikor - az általa ajánlott - Quay Jab levest a vietnami pho-höz hasonlította, a csillagánizsos alaplé miatt!

Végül a Quay Jabot is legközelebb fogom csak megkóstolni, de egy fotót tudtam róla lőni egy másik asztalnál (utolsó kép a galériában), helyette most a nagy klasszikust, a Tom Kát kértem csirkével. Volt még egy vörös curry, egy Pad Krapao (az ő ajánlására) és - bár nem szerepelt az étlapon - bepróbálkoztam a zöld papajasalátával, amit szerencsére tudtak is csinálni. A végére még nagyon szerettem volna egy ragacsos rizst mangóval, de ez sajnos csak riktán elérhető, Barbi azt ígérte, hogy majd a Facebookon jelzi, amikor épp igen.

A salátámat erősen csípősre kértem, a 'négychilis' nekem még nem volt elég erős, mármint a thai utcai verzióhoz képest, szóval, ha valaki szereti az extrém megoldásokat, akkor ennél is többet kérjen bele.

És a lényeg: végre egy büfé, ahol igényesen elkészített, autentikus thai ételeket lehet kapni!

Itt van a Facebook-oldaluk.

[nem voltam mindennel 100%-ban elégedett, például a leves nekem bőven túl édes volt, de ezek csak apróságok, ahhoz képest, hogy benne vannak azeredeti hozzávalók és fűszerek és profin van elkészítve, na meg legközelebb megpróbálom kevésbé édesre kérni, hátha megoldják.]