De biztos lesznek olyanok is, akik megfogadják. És talán nagyon jól járnak majd ezzel...
A kép nem kapcsolódik a szerzőhöz, ennél azért fiatalabb... :)
És akkor innentől övé a szó: (kiemelések tőlem)
"Szakácshelyzet Magyarországon 2017-ben
Régóta kikívánkozik belőlem, ezért úgy döntöttem, leírom. Elég felkapott szakma a miénk, ami sok mindennek köszönhető, de főleg a média által mutatott kép miatt. Ezzel semmi probléma, én is imádom szakmámat, imádok főzni és alkotni (enni is ☺). Közel 24 éve dolgozom a szakmában, ebből kb. tíz éve konyhafőnökként (nem is rossz helyen), ezért úgy érzem, van rálátásom a vendéglátásra és az elmúlt időszak történéseire. Sok konyhafőnök barátom van és szerencsére szoktunk is beszélgetni. Sokáig csak szakmai dolgokról szóltak ezek a beszélgetések, mindenki egy kicsit bolond, hiszen nem sok minden érdekli őket a szakmán és a főzésen kívül. Eddig szinte minden problémára előbb vagy utóbb megtaláltuk a saját válaszunkat és megoldásunkat vagy magunktól, vagy egymástól jött a válasz.
Hosszú idő óta ezek a beszélgetések sajnos nem ételekről, konyháról szólnak, hanem a megváltozott helyzetről, ami a vendéglátásban van, és nem találjuk a megoldást!
Tudom, hogy a világ változik, és nekünk is változni kell, nem szeretném még azt a mondatot kimondani, hogy ‘bezzeg az én időmben’, mert szerintem ez az elmúlást és a feladást jelenti. Közel sem járunk még ott, remélem. Ami nagyon megváltozott az a hozzáállás. Talán senki nem mondja el a fiatal, feltörekvő nemzedéknek, hogy a konyha hierarchikus hely, nem kérdőjelezzük meg az utasításokat, dolgozunk és tanulunk. Nagyon sokat tanulunk. Egy számomra nagyra becsült ember mondta egyszer, hogy:
Ebben a szakmában az időt és az elmélkedést nem lehet megspórolni.
Nagyon igaza van. Azok a fiatalok, akikkel találkozom mostanság, ezeket akarják megspórolni. De sajnos van egy rossz hírem: nem fog menni! Tanulni és figyelni kell, és rengeteget dolgozni, másképp nem megy! Ha valaki tehetséges, sokat tanul és dolgozik elérheti a sikert. De mit is tekintünk sikernek, mindenki mást, és ezt döntse el mindenki maga, hogy neki mit jelent! Egy biztos, kőkemény munka áll mögötte. Ma a fiatalok nagy része (bár én sem vagyok öreg) talán túl gyorsan szeretne előrébb lépni a ranglétrán. Hajrá!
De ez – ahogy én most látom – nem fog menni. Szinte kivétel nélkül mindegyik 2-3 hónap alatt eljut odáig, hogy az a hely neki nem kihívás, nincsen mit tanulni. De van!!!! Nagyon kis tudással és rutinnal álmodoznak magas fizetésről és pozícióról. A legelkeserítőbb ebben az egészben az, hogy el is hitetik velük, hogy ez lehetséges, és sokak el is hiszik, hogy ez nekik megy. Ennek fő oka, hogy nagy a munkaerőhiány a szakmánkban és ez egy olyan helyzetet teremt, hogy a szakácsok nagy része, azt gondolja, hogy bármit megtehet és az a szörnyű, hogy ez így van.
Pár éve eszembe sem jutottak olyan rémtörténetek, melyek ma a mindennapjaim részévé váltak.
Nem jön be valaki dolgozni, mert nincsen kedve, hazamegy műszak közben, mert ma sok a munka, kilép a fél brigád pénteken, mert buli van, azonnal kilép ha valaki leszúrja, mert nem az elvárásoknak megfelelően készíti az ételt és még a végtelenségig tudnám sorolni a rémtörténeteket.
A kedvencem az önmegvalósítás. Egy konyhában ilyen nincsen, beosztott szakácsként biztosan, de még konyhafőnökként sem öncélú a dolog: mi a vendégért vagyunk. Kicsit el vannak tévedve, mi nem sztárok vagyunk, hanem melósok, és tegyük össze a kezünket, hogy olyan szakmunkát csinálhatunk, ami ma felkapott, és egész tisztességesen meg lehet élni belőle.
Persze nem könnyű, iszonyatosan sok lemondással és munkával jár és aki ezeket megteszi és sokat tanul, az itthon is tisztességesen meg fog élni belőle.
Tudom, hogy ezért a mondatomért szét fog szedni a sok fotelharcos. Én is tudom, hogy nem nyugat-európai a fizetés, igen tudom, hogy talán a lehetőségek sem mindenhol a legtökéletesebbek, de én csak azt tudom ami a környezetemben zajlik. Azok az éttermesek és séfek, akikkel beszélgetek, mind tisztességesek és a magyar viszonyokhoz képest, szerintem nem biztosítanak rossz feltételeket.
De beszéljünk nyíltan! A mai beszélgetésem, egy fiatal, 22 éves szakáccsal állásinterjún. Tudás: kicsit több, mint a nulla, arc: kicsit nagyobb, mint az Eiffel-torony, fizetési igény 500 ezer/hó 168 órára. Tudom, ez már nagyon extrém, de ez is a nagy magyar valóság része. A baráti körömbe tartozó éttermeseknél a fizetést és a munkaidőt, nem nagyon tudom átlagolni, mert sok összetevős a dolog, de egy két példa:
A, étterem: bejelentve, heti öt nap, napi 8 óra, munkaruha, fizetett szabadság stb., kezdő á la carte szakács fizetése 200-220 nettó
B, étterem: heti négy nap, napi 12 óra, szintén bejelentve, szabadság és egyéb juttatások 280 ezer nettó.
Mind a kettő nagyon magas színvonalú, jó körülményeket nyújtó hely, ahol rengeteget lehet tanulni. Szerencsére, vagy sajnos, tudom, hogy ennél sokkal többet ma egy jól menő étterem nem képes kitermelni. Látom az álláshirdetéseket, ma már kb. 1200-1400 ft/óra alatt nem látok szakácshirdetés. Tudom, hogy ennél sokkal többet is lehetne keresni, van aki ennél sokkal többet is keres, de egyet szögezzünk le: a pénzt sehol a világon nem a munkahelyen eltöltött idő arányában, hanem a produktum alapján adják! Hogy érthető legyen, aki keveset termel, az nem ér annyit, mint aki többet. Hogy gyorsan sokat és jól tudjon termelni, tudás rutin és munkabírás kell, ezt nem érzik, és ez a legnagyobb baj.
Szintén saját példa, ma ugyanazt az adagszámot, amit tíz éve két ember csinált, nagyon jó minőségben egy menő, általam jól ismert és kedvelt étteremben ma négyen csinálják. És naponta mondanak fel az emberek, mert ezt a mennyiségű melót nem lehet bírni. De lehet, és megint visszatértem az elejére, rutin, tudás és munkabírás kell hozzá, ehhez meg idő kell. Nekem senki ne mondja, hogy tudás nélkül, kevés munkával, bárhol a világon sokat lehet keresni.
Persze, most el lehet kezdeni szidni a tulajokat, a séfeket, vagy bárkit, aki éppen megfelelő ellenségkép, de azért nem ártana, ha sok fiatal szakács egy kicsit elgondolkodna, a felelősségen, a tiszteleten és a kitartó munkán.
Ez csak egy tanács, amit én is megkaptam útravalónak: legyél alázatos (de ne megalázkodó!), tanulj sokat, dolgozz tisztességgel és a folyamatos fejlődést tartsd szem előtt, soha ne a több pénz motiváljon, mikor új munkahelyet keresel, mert néhány tízezer forintból maximum csak egy új cipőd lesz, de valós egzisztenciád nem. Ha sűrűn váltogatod a munkahelyed, nem lesz biztos tudásod, mindig újra kell kezdeni mindent, pl a beilleszkedést. Karriert nem az épít, aki sűrűn munkahelyet vált és elég nagy a szája, hanem az, aki stabil, megbízható és folyamatosan képes a fejlődésre.
Remélem, hogy ez a jelenlegi munkaerőhiány megszűnik, és valószínű idővel meg fog szűnni, látom a lehetőségét hosszú távon, hogy az itthoni fizetések nőni fognak a vendéglátásban. Csak akkor az a sok fiatal, aki így gondolkodik és viselkedik,mit fog kezdeni magával????
Egy séf"
Kövesd Instagramon gasztrokalandjaimat világ csúcséttermeiben!
A trágárságokat, politizálást - szokás szerint - törölni fogom, aki szeretné, hogy megmaradjon a kommentje, ezek nélkül fejtse ki a véleményét.
Az utolsó 100 komment: