Érdekes módon nagyon keveset lehetett eddig hallanai a Tama nevű étteremről, pedig abszolút megérdemelné a figyelmet!

Nem olyan könnyű megtalálni a helyet, valahogy a cégér nem elég figyelemfelkeltő, a portál se igazán, így elsőre simán elsétáltam mellette, de aztán csak meglett szerencsére.

A beltér:

De az igazi extra nem a berendezés, hanem a "séfablak", ami úgy néz ki, mintha egy hatalmas tévén lehetne nézni a konyhán folyó munkát, csak éppen a hangok szinte alig szűrődnek ki, a szagok meg persze egyáltalán nem. Szóval igazi leskelődős élmény, ráadásul az étterem sötétebb is, mint a konyha, ami kifejezetten nagyon világos, így tényleg megunhatatlan a benti sürgés-forgás nézegetése:

Na és ilyen szemből:

Ilyen videón: 

Elvileg 3-4 fogással is jól lehet lakni, de szerettem volna kicsit komolyabb összképet kapni, így alaposan próbára tettem a gyomorkapacitásomat, és nagyjából egy komoly degusztációs menünyi sort végigettem, őszintén szóval nagyon nem bántam meg, bár mennyiségre egyértelműen túl sok volt.

Nyitásként kaptam egy üdvözlőfogást, ez nincs is az étlapon, egy nagyon könnyű, üdítően savanykás uborkakrémleves, hozzá egy falatnyi csirkemell, aszalt paradicsommal. A kenyér is nagyon rendben van, hozzá sós vaj jár.

Aztán egy nagyon erős előétel, amiből szerintem emblematikus fogás lesz: (nyers) garnélacarpaccio, a rák és az érett mangó természetes édessége tökéletes kontraszt a bátor, kissé csípős fűszerezéshez. És fantasztikusan néz ki, de ez mondjuk minden ételre igaz.

A borjútatár sült paprika krémmel, marinált zöldségekkel, shimeji gombával, olívatapenáddal, félig főtt fürjtojással is kiváló, bár nekem lehetne egy kicsit animálisabb, bátrabb, a borjú ugye eleve egy zsengébb ízű hús, ahhoz nekem kicsit hiányzott az erősebb kontraszt, de lehet, hogy főleg a rákcarpaccio miatt.

Egy igazi, téli hidegben még inkább kiváló kacsaerőleves, nincs trükközés, csak egy nagyon mély, erőteljes ízű bouillon, benne kacsahússal töltött ravioli, és szerencsére teljesen ress sárgarépa, cukorborsó, shimeji.

Tengeri sügér avokádóval és királyrákkal, na és édesköménnyel, sárgarépa- és brokkolikérmmel, bok choi-jal. Ízletes branzinofilé, ropogós bőrrel, nagyon jó állagú zöldségekkel! (Talán az avokádó nem érvényesül annyira, mint azt az étel neve alapján gondolhatnánk, de szépen belesimul az is összhatásba). És gyönyörű!

Mangalicapofa céklás rizottóval, parmezánnal, marinált miniretkekkel. Itt is látszik, hogy a séf nagyon elemében van az olaszos tételeknél, a nagyközönségnek talán kicsit keménynek tűnhet a rizs, pedig pont ez a hibátlan állag egy tökéletes olasz risottónál! A pofa is remek, omlós, nagyon jó pecsenyelével.

Egy kis meglepetés elődesszert, de ezért a panna cottáért már önmagában is megérte volna eljönni! Tökéletes állag (nyoma sincs a mindenhol szokásos zselatintúladagolásnak köszönhető kemény textúrának, helyette hibátlanul krémes), hozzá nagyon jó a mangó- és a málnakrém, boldogan enném komoly adag pohárdesszertként is!

Valamivel el kell ütni az időt a szuflé elkészültéig (azt érdemes kivételen még a többi étellel együtt megrendelni, mert ugye csak frissen készülhet, és az legalább negyedóra), így kérek egy csokoládétortát, ami inkább egy kissé upgrade-elt, tortásított csokimousse, viszont fantasztikus ízre és állagra egyaránt, semmi túlzó édesség, a hozzá adott, krémes sós karamell fagyival együtt pedig kifejezetten nagy kedvenc lesz.

És a szuflé, amit nem is nagyon szoktam látni itthon étlapon (legutóbb Párizsban ettem egy két fogásos soufflé ebédmenüt egy Ducasse-étteremben, homár majd csoki, megírom azt is hamarosan), praliné, azaz karamellizált mandula ízű, és látványra is, állagra is mindent tud, szuper hozzá a banánfagyi is, ami kicsit retrónak hangzik, de szó nincs róla, valódi, erőteljes, friss banánízt hoz.

A fogásokra egytől-egyig jellemző, hogy nagyon átgondolt, kitalált, erőteljes, határozott stílusban megvalósított tányérok, amik vizuálisan is bőven a felső kategóriába tartoznak, szép színek, erőteljesen szezonalitás, az egyszerűbb ételeket, éttermeket kedvelő vendégek ugyanúgy megtalálják a számításukat, mint a cizelláltabb élvezetekre vágyók.

Ő pedig a séf, Kiss Gergely, aki ismerős lehet többek közt a székesfehérvári 67-ből, vagy például a villányi Mandulából is:

Az étterem weboldala és Facebook-oldala.

Következik élőben a Facebookon és Instagramon: Mád, Koppenhága és Lyon, a Bocuse d'Or a színfalak mögül! Csatlakozz!

Ja és legutóbb ettem a kacsasültből, akkor nem volt nálam rendes gép, de azért azt is nagyon ajánlom, a lila káposzta ugyanis levendulával van ízesítve, ami megdöbbentően passzol hozzá!

A photo posted by Andras 'Vilagevo' Jokuti (@jokuti) on Dec 15, 2016 at 6:34am PST