Fotóesszé a tegnapi gasztro- és kultúrkalandokról Sídney-ben.
Peter Gilmor Sydney élő legendája, a Quay az egyes számú étterme (oda is megyek majd), de hasonlóan izgalmas, még ha egyszerűbb stílusú is a Bennelong. Az étterem a lenyűgöző építészeti megoldásokat alkalmazó Sydney Operaház része, ami még 33 évvel az átadás után is legalább olyan fantasztikusan néz ki, mint ahogy az gyerekkorom óta elképzeltem, sőt, még annál is jobban. És persze a kilátás is remek.
Na még pár:
És akkor az ételek. Viszonylag rövid az étlap, amiről ebédkor 2 vagy 3 fogást lehet választani fix áron, a vacsora is hasonlóan zajlik, csak épp akkor nincs a kétfogásos opció.
Kaptunk pár extra előételt is, amiket normális esetben ebédkor nem lehet rendelni, csak a bárpultnál:
[angolul írom a tételeket, mert nem olyan egyszerű lefordítani, vannak helyi alapanyagok is benne bőven, amiknek nem feltétlenül van (pontos) magyar megfelelője]
Red claw yabbies (ez egy helyi édes vízi rákfajta, csak épp scampi méretben)
lemon jam, cultured cream, buckwheat pikelets (citromdzsem, tejföl, hajdinablini)
Byron Bay black pig culatello (a culatello az magyarul is culatello)
barley toast, truffle butter, radishes (árpatoast, szarvasgombás vaj, retek)
Sydney rock oysters (from Merimbula) with lemon and pepper granita (helyi osztriga citrom-bors granitával)
Kenyér és tasmán vaj:
Előételek:
Line caught southern squid (vad (=nem tenéysztett) tintahal)
charred pickled cucumber, munyaroo, ('szenesített', savanyított uborka, na meg munyarú! :), tasmán bors, verzsű)
Tasmanian pepper, verjuice
Prawn raviolo (rákos raviolo, retkekkel, fermentált chilivel, rákjus-vel)
organic radishes, fermented chili & prawn jus
FŐÉTELEK:
Roasted John Dory, served on the bone (Szent Péter hal, egészben sütve, ez volt a legnagyopbb kedvecn!)
orach, turnips, native coastal greens, umami butter (az orach az egy saltbush, remélem ez segített :), annak van magyar neve, de egyszerűen nem jut eszembe, a lényeg, hogy tengerparti, erősen sós ízű zöld.)
kicsit később már ilyen volt:
Ez a hal fantasztikus volt, nagyon jól példázza az itteni (viszonylagos) egyszerűséget, profizmust és a szuper alapanyagokat. Na meg azt, hogy a bisztrósabb stílus miatt itt lehet akár nem csak halfilével dolgozni, aminek bőven jelentkezik ízben is az előnye.
Macleay Valley suckling pig (szopós malac, konfitált répákkal, normáls és fekete fokhagymával)
confit organic carrots, pickled onions, black & white garlic
DESSZERTEK:
Pavlova (az egyik emblematikus fogás, féltem, hogy túl édes lesz, de nagyon szépen ki volt egyensúlyozva, a savanykás gyümölcsökkel és eleve alacsony cukortartalommal. Alakra pedig a helyszínt, az Operaházat igyekszik idézni.)
Cherry jam lamington (egy ausztrál klasszikus elegáns felfogásban)
A savanykás meggylekvár jól passzol a kesernyés csokihoz, mellette fagyiszerű kókusz.
Crème caramel vs mille-feuille (a két desszertnagyhatalom összecsapása, a kedvenc desszertem volt!)
Ilyen az, amikor összeverekednek a desszertek, az eredmény pedig egy nagyon jó, textúráiban, ízeiben is izgalmas édesség, ami egyszerre hozza mindkettő erényeit. Karamell, mogyoró, mandula, vanília, narancshéj...
Csoki és csoki (sok-sok réteg különböző csokoládé, tálaláskor még egy adag forró csokival meglocsolva, akinek ez a szenvedélye, nem csalódik.)
A nap folytatása is fantasztikus volt, sétálgatás, kávézgatás, egy kis strandolás az Andrew Charlton uszodában, amit csak véletlenül fedeztem fel (sís víz, szép kilátás és napsütés).
Aztán a végén a lenyűgöző operaelőadás a Sydney-öbölben: Turandot a vízre épített színpadon, elég kellemes kulisszák között (Sydney Operaház, öböl, öbölhíd, naplemente...). És persze az opera témájához passzolóan kizárólag kínai kajákat kínáltak a büfék, szuper ötlet, mondjuk ebből otthon lenne nagy lázongás...
Ez a hivatalos trailer:
