A japán gasztronómia kifejezetten befogadó a külső hatásokkal, csak éppen még sokkal finomabbra alakítja az ételeket, mint az eredeti.
Így jött létre - portugál behatásra - a tempura, Kínából a ramen, vagy épp - nyugati hatásra a 19. század második felében - a Tonkatsu, azaz a rántott sertés. Mivel alig néhány összetevője, így még inkább igaz a tétel, hogy leginkább az alapanyagokon múlik a siker. Hús, liszt, tojás, panko-morzsa. Hagyományos a körete a gyalult káposzta nyersen, főtt rizs és tsukemono, azaz némi savanyúság. Opcionálisan rátehető egy tonkatsu-szósz, ami valószínűleg az indiai tamarindszósz egyik kései leszármazottja, de megesik, hogy curry-vel vagy akár tojással és rizsen tálalják, ez a katsudon (lásd lent).
A fenti példány az egyik csúcstonkatsu Japánban a Tabelog tanúsága szerint, eléggé kiesik a 'belvárosból' és természetesen sorban is kell állni érte, mint minden jó street foodért, de nagyon meg is éri. Az étlap meglehetősen egyszerű itt, igaz, japán tudás nem árt(ott volna) hozzá, ennek hiányában elég jó szolgálatot tettek a japán foodie barátok. És kifejezetten kellemes meglepetés volt, hogy milyen olajat használnak a természetesen kizárólag frissen készülő ételhez: sertészsírt.
Ilyen a hely mozgásban:
Ez pedig egy másik, szintén kiemelkedő minőségű hely, ahol automata veszi fel a rendelés, azaz a fizetés itt történik, aztán az ebből kapott jeggyel kell bemenni a boltba, így bent már nincs pénzezés. És az étel a katsudon, azaz a tojásos-rizses változat, hozzá pedig egy jókora adag udontészta, elég kiadós reggelinek bizonyult...
És persze mindkettő fantasztikus volt, ropogós bunda, forró, ízes, szaftos hús, tökéletes kiegészítők, kötelező megkóstolni egy japán kiránduláson!
További japán gasztrokalandok itt, az eredeti wiener schnitzel receptje egy komoly osztrák séftől itt.
