Disclaimer: ne olvasd el!
Sokat gondolkoztam, hogy szabad-e megírni ezt a posztot. Mert a Sushiálmok című film és a benne elhangzó mondatok rám is nagy hatással voltak. Mert gyakran teljesen fölösleges megmondani, hogy nincs is húsvéti nyúl. Na meg az egész blog a pozitív élményeimről szól, nem a kellemetlenekről. De aztán győzött az igazság: a blog olvasói megérdemlik, hogy hiteles tájékoztatást kapjanak.
Röviden: a legendás Sukiyabashi Jiro egy lufi.
Hosszan:
Szó nincs persze arról, hogy európai léptékkel ne lenne kiváló sushizó a Jiro. Csak az a helyzet, hogy japán léptékkel nem az. Láttunk persze már ilyet, a média figyelme sokszor nem arrafelé fordul, aki megérdemli, hanem inkább a jó sztori, az erős karakterek izgatják. Abban pedig szuper a Jiro [öreg sushimester egy aluljáróban, 3 Michelin-csillaggal...], ahogy nagyon jó (a gasztronómia és Japán iránt erősen érdeklődők számára) a film. De maga az ‘étterem’ nem.
A kognitív disszonancia azt diktálná, hogy ha már sikerült bejutni, kifizetni érte egy halom pénzt, akkor gondoljam is azt, hogy ez bizony szuper élmény volt. De nem volt az. Megmondom, hogy miért.
- Azt tudtam előre, hogy maximum fél óra alatt lezajlik az egész, így az nem volt meglepetés, hogy 27 perc alatt már be is fejeztem az ebédet. Mondjuk nem én diktáltam a tempót, hanem ő, amibe az is simán belefért, hogy még rágtam az egyik sushit, miközben már odatette a következőt. Azt meg ugye lehet tudni, hogy ha az ember nem veszi el időben a tálcáról, akkor megesik, hogy visszaveszi, amikor jön a következő.
- Mivel szigor van, és kényesek a vendégek esetleges hibáira az etikettet illetően, kifejezetten stresszes az étkezés. Figyeltem másokat is, és általánosan jellemző volt, hogy senki se volt ellazulva. Mondjuk a 21, elég nagy méretű sushit ugye eleve 27 perc alatt meg kellett enni, szóval már csak emiatt sincs nagy lazaság.
- Nem tökéletes a sushi. Többségében ugyan hibátlan halak kerültek a rizsre (például szuper volt az összes tonhal), de volt 1-2 példány, ami egyértelműen nem volt tökéletes, Ilyen volt például a mantis shrimp (sáskarák?), ami kifejezetten kásás-szemcsés volt, egyértelműen nem fajtája legjobbja.
- Túl nagy a sushi. Ez persze a hely stílusához tartozik, ízlés kérdése, de nekem egyértelműen túlságosan rusztikus volt, hatalmas, még az én számba is alig beférő falatokkal. Kettéharapni meg ugye nem illik, így kifejezetten kényelmetlen a fogyasztása.
- Túl erősen ízesített a sushi. Jó pár sushi esetében erősen eltúlzott volt nekem a marinád vagy a rákent szósz. Volt, ami túl savanyú, volt, ami túl édes volt. Ez is persze stílus kérdése is, de közben azért a sushi mégis leginkább a rizs és a 'feltét' minőségéről szólna, azoknak az íze kellene, hogy domináljon.
- A sushi a japánok szerint sem elég jó. Japánban van egy nagyon megbízható étteremértékelő-oldal, a Tabelog. Ezen a Jiro nem véletlenül nincs az élmezőnyben. Annyira nincs, hogy Tokióban valahol a 20. hely után következik, egész Japánban pedig persze még sokkal hátrébb. A lehetséges 5 pontból jelenleg 4.05-je van. [Az első egyébként a Sushi Saito, ott is voltam, meg is írom hamarosan.]
- A kiszolgálás inkább minősíthetetlen, mint kedves. Értem én, hogy egy régimódi sushimester nem szószátyár, de azért legalább egy szóban mondhatná az éppen elém kerülő sushi nevét. Tőlem akár japánul is, készültem. Ehelyett kb. egy szó sem hangzott el.
- A kiszolgálás inkább minősíthetetlen, mint kedves 2. Az előtérben akartam épp levenni a kabátomat, amikor - az angolul is tudó - felszolgáló (ő a teát töltögeti amúgy) rám szólt, hogy ne vegyem le. Aztán, amikor helyet foglaltam a pultnál, próbálkoztam ismét, megint rám szólt, hogy maradjon a kabát. Így aztán kabátban ebédeltem. Ebből a szempontból kifejezetten előny volt, hogy csak 27 perc volt az egész.
A fentiek külön-külön talán még elfogadhatók lettek volna, például a szűkszavúság és a gyorsaság is, hiszen itt ez a stílus, de így együtt mind már bőven elég ahhoz, hogy soha többet ne akarjak odamenni, és itt is közzé tegyem, hogy másnak se javaslom. Szerencsére mondjuk messze is van, na meg eleve borzasztóan nehéz foglalni, szóval kevesen fognak beleesni ebbe a csapdába. És Tokió amúgy tele van fantasztikus gasztroélményekkel, szóval van miből válogatni.
Csatlakozz a Világevő Facebook-közösségéhez és kövess az Instagramon, ahova felkerülnek élőben is a dolgok!
