A 2003-as Lost in translation (Elveszett jelentés) című Sofia Coppola filmnek azóta is nagy hatása van a városra, pedig még a – szinte főszereplő – hotel sem akarta, hogy elkészüljön! Megmutatom, mit sikerült kideríteni a helyszínen!
A film ikonikus helyszíneit végigjáró turistákat a legegyszerűbben a híres Shibuya-kereszteződésben lehet tettenérni, az amúgy is hömpölygő tömegben mindig felbukkan egy halom lelkes gaijin (idegen japánul), akik mindenféle kamerákkal, állványokkal, selfiebotokkal lelkesen rögzítik, ahogy egyszerre minden irányból megindul az emberáradat, ami tényleg elég lenyűgöző. Csináltam is videót róla én is, és ez még messze nem a csúcsforgalom idején készült: (érdemes HD-re kapcsolni.)
Ez a zebrakomplexum persze messze nem egyedülálló a 30 milliós városban, de a mozi óta egyértelműen a legnépszerűbb. És - bár ebben a filmben talán nem szerepel, de önálló filmet kapott - érdemes megnézni az itt található kutyaszobrot (soha nem gondoltam volna, hogy a Világevőn valaha egy kutyaszobrot fogok ajánlani...), Hachikót, ahol szintén kötelező lefotózkodni, hiszen nagyon hűségesen jött minden nap a már rég halott gazdája elé is.
Ez meg a részlet a filmből:
És jogos reklamációra egy kiegészítés, a nagy Suntory whiskey reklámfilm-forgatás!
(Köszi, Zoli!)
És persze elmentem a Park Hyatt Tokyo-ba is, amiben a cselekmény nagy része zajlik, bár talán a film kimért tempója miatt nem a zajlik a legjobb szó, inkább csak csordogál. Ha pedig elmentem, akkor nyilván meg is kóstoltam alaposan az ottani japán éttermet, a Kozuét, ahonnan eléggé lenyűgöző a kilátás a városra, és - szerencsés légköri viszonyok esetén - még a Fuji is látszik, ami a japánok számára legalább olyan fontos beszélgetési téma, mint a britek számára az időjárás.
Most épp nem látszott, de amúgy ilyen, amikor látszik (a Park Hotel Tokyóból fotózva), az ott a távolban, a Tokyo Tower jobb oldalán:
A hotelben megtudtam, hogy - vicces módon - egyáltalán nem a hotel által finanszírozott promócióként készült a film, sőt, éppen ellenkezőleg! Hiába köszönhetnek azóta is rengeteg vendéget és látogatót a filmnek, a hotel kifejezetten nem örült Sofia Coppola első megkeresésének, sőt, elutasította azt. A Park Hyatt volt egyébként Tokió első igazi, modern luxushotelje, a rendezőnő még fiatalabb korában is gyakran látogatott ide a mozi mellett a borbizniszben is utazó apját elkísérve, ekkor fogalmazódott meg benne, hogy szeretne itt filmet készíteni. (Arról nincs infóm, hogy a film sztorijába kerültek-e ezen túl is önéletrajzi vonások.) És meg is kereste a szállodát, akik viszont azt gondolták, hogy biztos valami nézhetetlen indie-filmet csinál majd, ráadásul még Bill Murray szereplésére se volt garancia, így aztán simán elhajtották. Aztán újra bepróbálkozott, ezúttal már felkínálva, hogy minden kültségüket, a stáb által használt szobákat is fizeti a produkció, sőt, abba is belementek, hogy csakis éjjel, egészen pontosan hajnali fél 1 és 5:30 között forgathatnak a publikus helyeken, hogy ne zavarják a többi vendéget. Így már nagy nehezen beleegyezett a menedzsment, akiknek egy fillérjébe se került a világ legprofibb mozifilmes reklámkampánya.
Bill Murray szereplése állítólag az utolsó pillanatban fixálódott, ugyanis nincs telefonja, csak egy üzenetrögzítője, és nem is nagyon igyekszik visszahívni senkit se, így nagy volt a megkönnyebbülés, amikor végül megjelent a forgatás helyszínén...
A film legfontosabb része itt látszik:
Így néz ki a bár a valóságban, kicsit illúzióromboló módon nem mindig színészek ülnek a bárpultnál, ebédidőben szimpla büféasztalként szolgál:
Ezek pedig a további fotóim, közte pár filmjelenettel. Nem próbáltam meg rekonstruálni az egyes képeket, ahogy az igazán elvakultak teszik, már csak amiatt sem, mert a szálloda olyan részein, ahol vendégek is mozognak, szigorúan tilos fotózni, és ezt elég komolyan is veszik. De a lényeg azért látszik.
Ja és elég ikonikus a liftes jelenet is, na meg az előcsarnok is talán ismerős lehet a filmből:
Na és ilyen az kaiseki ebéd a Kozue étteremben, amire - meglepő módon - szinte csak a helyiek járnak.
És a továbbiak:
A posztot - stílusosan - némi jet lag hatása alatt írtam, így (a szokottnál is) több elütés lehet benne.
További japán posztjaim itt, és jön még elég sok izgalom, a világ legjobb sushimestere, Jiro, stbsb...
