Ül egy amerikai, egy japán, egy észt, egy norvég, egy belga, egy francia és egy magyar az asztalnál. Azt mondja az amerikai: hű de borzasztó ez a bor!
Nem kell megijedni, nem fogok vicceket mesélni, és a felsorolás sem teljesen stimmel, japánból például sokkal több volt és volt velünk egy francia séf is, Guy Savoy jobb keze, aki persze szakértett is végig hiszen törzshelyéről van szó. A borok tényleg kicsit meglepőek voltak, ebben nagyon igaza volt Steve Plotnickinek (a Világevők - Foodies című dokumentumfilmből lehet ismerős), ugyanis kizárólag természetes borokkal dolgoznak a Clown Barban. Erről részletes véleményt nem mondanék, nem egy könnyű műfaj, így maradok inkább a sajátomnál, a kajáknál. Azok ugyanis egészen hihetetlenül jók voltak, a hangulattal, dizájnnal, atmoszférával együtt pedig már simán a 3 Michelin-csillagos szint felső mezőnyéről van szó.
[Ez persze csak vicc, a csillag ugye csak ételekre jár.]
Mindjárt következik a legjobb kocsmakaja evör, de előbb még pár infó a helyről, mert elég érdekes:
eredetileg a közeli cirkusz szerves kiegészítője volt, igazi füstös kiskocsma, ahol a ciknbárpultnál könyökölt és iszogatott bohócok társaságában, ez volt ugyanis a menza is számukra! Cigifüst szerencsére már Párizsban sincs a bárokban, de a hangulat megmaradt, így ezen a vasárnap estén is tele van a hely, a szerencsések - mint mi - a konyha közelében még ülőhelyhez is jutnak, a többiek se tűnnek viszont szomorúnak a bárpultnál.
A konyha mérete egészen apró, 3 japán szakács pörög itt folyamatosan, Sota Atsumi vezetésével, és készítik a nagyon rövidke, de annál jobb kajákat tartalmazó étlap fogásait rohamtempóban.
És akkor az egészen fenomenális kocsmakaja, a pithiviers (ejtsd kb: pitivjé), ami gyakran változó töltelékkel de szinte mindig van étlapon, és a különböző húsok mellett tartalmaz kacsamájat! És egészen lenyűgözően jó, mindent tud, amit egy kocsmakajának tudnia, kell ízes szaftos, illatos, zsíros, egyszerűen tökéletes! Még a legjobb hamburger is csak álmodik arról, hogy egyszer ilyen lehessen...
A többi kaja is szuper egyébként, a hatalmas (két személyes) csontos malackaraj kagylóval, a tengeri sünös és szárított tonhalszíves(!) fekete rizottó, a parmezános borjúbríz, csupa egyszerű, de szuper kaja...
Elég sötét volt, ami persze normális is, így néz ki a pult szépen fotózva (a hivatalos weboldalról van a kép):
A foglalás lehet problémás, mert rettentően fel van kapva a hely, indokoltan, szóval nem érdemes feladni! És vasárnap este főleg reménytelen, de épp ilyenkor legjobb a hely, annál párizsibb élmény nem nagyon létezik!
Már megy a villámjáték két fős francia vacsoráért itt a blogon!
